Juhász Géza - Wirth Judit:

Hogyan sérti meg a magyar állam a nők emberi jogait a prostitúcióval kapcsolatban?

Az alábbi szöveg a NANE és a HCM által az ENSZ nőjogi (CEDAW) Bizottságához írott 2002-es Árnyékjelentés részeként készült. Az árnyékjelentés teljes címe: A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület és a Habeas Corpus Munkacsoport (HCM) közös jelentése a Nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezmény magyarországi megvalósulásának áttekintéséről, egységes szerkezetben a az ENSZ CEDAW Bizottságának 2002. augusztusi ülésszakán beszámoló magyar kormányjelentés kritikai vizsgálatával
A nőkereskedelemre vonatkozó, a "Javaslataink" c. rész előtti három bekezdést Wirth Judit írta, a szöveg többi részét Juhász Géza.

A prostitúció szabályozása mint a nők elleni diszkrimináció

A kormányjelentésnek a 2. Cikkellyel foglalkozó része nem tárgyalja a prostitúció Magyarországi helyzetét. Azonban a prostitúció magyarországi szabályozása illetve rendőrségi kezelése sem a múltban, sem jelenleg nem felelt meg az Egyezmény 2. Cikkelye d) pontjának, mely szerint Magyarország köteles tartózkodni a nőkkel szembeni megkülönböztető cselekményektől vagy gyakorlattól. A prostitúció szabályozását 1993-ban és 1999-ben változtatta meg az Országgyűlés. Az árnyékjelentésben csak az 1999-ben kialakított szabályozást és annak gyakorlati hatásait értékeljük.

Az 1999-ben életbe lépett törvények alapján "Tiltott kéjelgés" szabálysértése miatt a prostituált elzárással vagy 150 ezer Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható, ha az ún. "védett övezetben" "szexuális szolgáltatásra felajánlkozik". A prostituált, ha külföldi, ki is utasítható. [Vö. 1999. évi LXXV. törvény 10. § és 1999. évi LXIX. törvény 143. §] Ezek a szankciók kliensekkel szemben csak akkor alkalmazhatók, ha kiskorú prostituált ajánlatát fogadják el. Az általános szabály szerint a kliens a prostituálthoz képest kevesebbféle magatartásért, és csak 50 ezer Ft-ig terjedő bírsággal sújtható, nem zárható el és nem utasítható ki. [1999. évi LXIX. törvény 144. §] Például nem ütközik törvénybe, ha a kliens tesz ajánlatot kiskorú (18 év alatti) prostituáltnak, vagy általa prostituáltnak vélt személynek. Se bűncselekményt, se szabálysértést nem képez, ha a férfi kliens 14--18 év közötti lánnyal folytat pénzért szexuális aktust.

A szabálysértési törvény tiltja a szexuális szolgáltatás felkínálását, hirdetését, de a hirdetésre való jelentkezést, vagy a kliens általi hirdetést nem. [1999. évi LXIX. törvény 145. §] A törvény előírja, hogy a prostituáltnak rendelkeznie kell egészségügyi igazolással, mely szerint nem mutathatók ki rajta meghatározott, nemi úton terjedő betegségek. Ha ilyet nem tud felmutatni, ugyancsak 150,000 forintos pénzbírsággal sújtható. [1999. évi LXIX. törvény 143. § (2) c)] A kliensnek nem kell rendelkeznie egészségügyi igazolással. A prostituált ugyanígy büntetendő, ha "a szexuális szolgáltatásra való felajánlkozása zaklató jellegű". [1999. évi LXIX. törvény 143. § (2) b) A kliens általi zaklatás esetét ellenben a törvény nem fogalmazza meg.

A fentiek azt jelentik, hogy a törvény szisztematikusan a prostituáltak által elkövethető cselekményeket üldözi szélesebb körben illetve szigorúbban, nem pedig az ezeknek megfelelő, a kliensek által elkövethető cselekményeket. Tekintve, hogy a prostituáltak túlnyomó része nő illetve lány, és férfiaknak áll rendelkezésére, a törvénynek ez az egyoldalúsága a nemek közötti megkülönböztetést jelent - s ezt még akkor is kimondhatnánk, ha feltételeznénk, hogy a prostitúciós megállapodás szabad akaratú felek egyenrangú kapcsolata.

A törvény továbbá "a prostituáltnak a szexuális szolgáltatásra irányuló ráutaló magatartását" is felajánlkozásnak nevezi és a védett övezetekben tilalmazza ezt is. [1999. évi LXXV. törvény 4. § k)] A törvény a kliens ráutaló magatartását nem ismeri. Az utcai prostitúció hagyományosan kialakult módja szerint a prostituált és kliense közötti aktushoz a prostituáltnak kell hosszasan, elérhetően jelen lennie. A kliensnek nem kell az utcán hosszasan állva "ráutaló magatartást" tanúsítania, a kliens kliens volta rejtett marad mindaddig, amíg oda nem megy a prostituálthoz. A prostituált e tetten érhető, így szankcionálható magatartásának tehát nem feleltethető meg a kliens valamely magatartása. A prostituáltat sújtó szankciót a törvény nem kompenzálja semmilyen más, a klienst fenyegető intézkedéssel. A törvény tehát azt az egyenlőtlen, patriarchális gyakorlatot, melynek értelmében a nő kínálja magát hosszasan áruként, az alárendelt helyzetű áldozat, a prostituált nő magatartásának szankcionálásával kezeli.

A törvény általi fent bemutatott diszkriminációkat több módon is tetézi a rendőrségi gyakorlat.

A prostituáltakat, vagy az annak vélt nőket a rendőrség akkor is megbírságolja, ha tiltott helyen állnak a közterületen. A törvény ugyan csak a tiltott helyen történő, explicit vagy "ráutaló" felajánlkozást és a "szexuális szolgáltatás nyújtását" tiltja, az álldogálást nem, de a valóságban a rendőrség megbírságolja azokat az utcán, utak mellett, stb. álló nőket, akiket ők "ránézésre" prostituáltnak vélnek. [Több utcai szociális munkás közlése alapján, valamint Varró Szilvia és Vajda Éva: Bundás lányok a Rózsadombon, Magyar Hírlap 2002. július 22. p. 2.] A rendőrök szerint ugyanis az, ha "kihívó", "kurva külsejű" nők állnak az utcán, az a felajánlkozásnak a ráutaló magatartással való elkövetése. Olyan esetről is tudomásunk van, amikor rendőrök megbírságoltak egy általuk ismert prostituáltat, aki boltba ment szokásos kiállási idején kívül, délelőtt. [A nyíregyházi Periféria Egyesület információja egy helyi prostituált esetéről.] Tehát a rendőrök által prostituáltnak vélt nők számára már az is kockázatos, ha kimerészkednek az utcára.

A prostituált nők magatartását abban az esetben is büntetik tehát, ha egyetlen kliensnek vagy potenciális kliensnek sem ajánlkozott fel.

A gyakorlatban továbbá a rendőrök az esetek túlnyomó részében akkor is eltekintenek a kliens megbüntetésétől, ha a prostituáltat és kliensét tetten érték a felajánlkozáson és annak elfogadásán. Hiába lennének megbírságolhatók az esetek nagy részében a férfi kliensek is, a rendőrök őket többnyire elengedik. [Több utcai szociális munkás közlése alapján, valamint a sajtóból sem ismerünk a kliensek megbírságolásáról beszámoló híreket, ellentétben a megbírságolt nagyszámú prostituált nőről szóló hírekkel.]

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a Kormányjelentés el szeretné titkolni, hogy a prostituáltakat sújtó súlyos pénzbüntetések a valóságban gyakran elzárássá adódnak össze, mivel a prostituáltak gyakran képtelenek fizetni a halmozódó büntetéseket, amelyek néha több mint egymillió forintra rúgnak.

A CEDAW és a New York-i Egyezmény megszegésén túl ez a gyakorlat azért is problematikus, mert nem egy expressis verbis kodifikált tilalomra alapul: a közkeletűen "maffiatörvénynek" nevezett 1999. évi LXXV. törvény zavaros, a rendőrség és a bíróság által következetesen a prostituáltak ellen alkalmazott értelmező rendelkezéseire: "védett övezet: a közterületnek az e törvényben ... meghatározott azon része, ahol a prostituált a szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel, szexuális szolgáltatást nem nyújthat" [1999. évi LXXV. törvény 4. § h) pont]. A törvény nem fogalmazza meg a tilalmat magát, az idézett értelmező rendelkezés nyelvtanilag pusztán utal a tilalom létére. Egy olyan tilalom alapján fosztanak meg szabadságuktól tehát prostituált nőket évekre Magyarországon, amelyet törvény nem mond ki, csak feltételez.

6. Cikkely: Prostitúció és nőkereskedelem áldozatainak védtelensége

Fent már rámutattunk, hogy a prostitúció magyarországi szabályozása formálisan is és a gyakorlatban is diszkriminatív a prostituált nőkkel szemben. A jelentést készítő szervezetek a prostitúciót természetesen nem egyenlő felek közötti üzleti megállapodásnak tartják, hanem a prostituált nőket megalázó, kizsákmányoló, megnyomorító, elnyomó, a nők elleni erőszakot intézményesítő, mélységesen patriarchális jelenségnek. Csak egy ilyen értelmezés lehet összhangban az Egyezmény 6. Cikkével:

6. Cikk
A Részes Államok kötelesek minden megfelelő intézkedést megtenni, ideértve a jogszabályalkotást is, abból a célból, hogy elfojtsák a nőkereskedésnek és a nők prostitúciós kizsákmányolásának minden formáját.

Azért idéztük az Egyezmény 6. Cikkét, mert ez az a Cikke a CEDAW Egyezménynek, amellyel a magyar kormányzat még formálisan sem látszik egyetérteni. Miközben az Egyezmény a nők prostitúciós kizsákmányolása minden formájának elnyomásáról beszél, addig a kormányjelentés a prostitúció legalizálását jelöli meg mint előremutató célt.

A belföldi nyilvánosságban rendszeresen elhangzik, hogy a Belügyminisztérium és számos politikus a bordélyházak engedélyezését tartja kívánatosnak. Budapest főváros önkormányzatának szocialista--liberális többsége a liberális főpolgármester kezdeményezésére már többször hivatalosan javasolta a kormányzatnak "Az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezményből" való kilépést. A prostitúció szabályozása 1998 óta folyamatosan visszatérő politikai téma. Ennek ellenére egyetlen politikai erő egyetlen olyan megnyilvánulása sem ismeretes előttünk, amely a nők jogaira hivatkozva ellenezte volna a prostitúció legalizálását, amely kiállt volna az említett Egyezmény illetve a CEDAW Egyezmény 6. cikke mellett.

A politikai és belügyminiszteri nyilatkozatokból az szűrhető le, hogy Magyarország egyelőre azért nem lépett még ki a New Yorki Egyezményből, mert az EU-hoz történő csatlakozás elősegítése érdekében a kormány olyan képet kíván festeni Magyarországról, miszerint itt tisztelnék az emberi jogokat, illetve az e tárgyú egyezményeket.

A magyar kormányzat a valóságban azonban nem fordít figyelmet a prostitúció áldozatainak jogaira.

A kormánynak nincs a prostitúció megelőzésére, az áldozatoknak a társadalomba való reintegrálására irányuló politikája. Mivel ezt lényegében a kormánynak a CEDAW-Bizottság kérdéseire adott válasza is elismeri, állításunkat csak röviden illusztráljuk néhány példával:

Nem ütközik törvénybe a férfi kliensnek 14--18 év közötti lánnyal pénzért folytatott szexuális aktusa. Általános jelenség, hogy az állami gondozásban nevelkedő 18 év alatti lányokat prostituálják illetve fiúk prostituálódnak.

A törvényi tilalom ellenére a rendőrség nemegyszer szemet huny a prostitúció szervezése fölött. Egyes információk szerint Budapest belvárosában háborítatlanul működő bordélyházak találhatók, ahova férfi politikusok, rendőrvezetők is járnak.[Több újságíró szóbeli közlése.] Hónapokon keresztül elérhetők bordélyházak pornográf képeket is megjelenítő, a "lányok" választékát megjelenítő honlapjai.

2000-ben Mogyoród község mellett a Forma-1 futamok idején önkormányzati engedéllyel működött egy bordély-camping. Erről már fennállása első napjaiban magasrangú belügyi vezetők azt nyilatkozták, hogy beleütközik a Büntető törvénykönyv 205. §-ába, s ezen az állásponton volt az Országos Rendőr-főkapitányság hetilapja, a Zsaru is. Ennek ellenére nem folyt eljárás a szervezők ellen, a rendőrség több napon keresztül asszisztált a bordély-camping körül a rendfenntartásban.

2000-ben az igazságügyminiszter egy parlamenti képviselő azon írásbeli kérdésére, mit kíván tenni a kormány a leánygyermekek prostitúcióra kényszerítése ellen, azzal felelt:

... kiemelkedő jelentősége van a család morális hatásának, az iskola erkölcsi nevelésének, a valláserkölcsi oktatásnak, valamint az egészséges társadalmi morál kialakulásának és hatásának. [A levél másolata megtalálható a NANE és a Habeas Corpus Munkacsoport irattárában.]

A miniszteri válasz nem fejtette ki, hogy a miniszter álláspontja szerint kit kellene az erkölcsi, valláserkölcsi oktatásban, nevelésben részesíteni: a gyermekprostituált áldozatot, a klienst vagy a kényszerítő prostitútorokat.

2000-ben a Nemzetközi Migrációs Szervezet nőkereskedelmet megelőző kampányt tartott Magyarországon (ebbe a NANE Egyesületet is bevonták civil partnerként a forróvonal üzemeltetésére). A kampányban partnerként fel volt tüntetve a Belügyminisztérium is. A partnerség azonban leginkább a retorika szintjén volt jelen: Az azóta is működő forróvonalra igen sok eltűnt nő hozzátartozója is telefonál. Tapasztalataik azt mutatják, hogy a Belügyminisztérium fennhatósága alá tartozó rendőrség állománya továbbra is teljesen tájékozatlan és képzetlen a nőkereskedelem témájában. A helyi rendőrség eltűntek bejelentésekor megkerülhetetlen fórum, külföldi valószínűsítés esetén a magyarországi Interpol iroda is csak akkor tud bekapcsolódni, hogyha helyi szinten eljárás indult. Az esetek egy nagy része sajnos éppen ezen az alapszinten akad el: a rendőrségi reakciók a passzivitástól agresszivitásig terjednek. Tipikus reakciók, melyekkel az információs vonalon találkoztunk: 1. A szülő/rokon elmondja a rendőrségen félelmeit, és az arra utaló jeleket, hogy a rokona nőkereskedők áldozata lett, és erre semmiféle rendőrségi aktivitás nem kezdődik meg. Sokszor a hozzátartozók nincsenek is tudatában, hogy elmondásuk semmilyen nyomot nem hagy, hiszen a rendőrségen nem világosítják fel őket arról, hogy milyen egy jegyzőkönyv, vagy egy hivatalos bejelentés/feljelentés. 2. Az ügyeletes tiszt, akinek a rendőrségen belüli referálás a dolga, elküldi az aggódó rokonokat. Bizonyos esetekben lebeszélő módon, azaz, hogy nem érdemes kerestetni a lányukat, mert úgyis reménytelen ügy. Más esetekben a rendőrségi hangnem kifejezetten durva: "A maga lánya csak egy kurva, nem értem, mit aggódik ennyire. Azt kapta, amit megérdemelt."

A nőkereskedelem hazatérő magyar áldozatai nagyon kevés, és szakmailag nagyon alacsony színvonalú segítséget kapnak, menhely pillanatnyilag egyáltalán nincs. Mivel a hozzánk érkező külföldi áldozatok végképp láthatatlannak tűnő probléma a kormányzat számára, e nők esetében semmiféle segítségről sem beszélhetünk.

A Magyarországra történő nőkereskedelemről semmilyen országos adat nem létezik, kutatás nem készült. Egy nemrégiben lezajlott regionális konferencián az ügyészségi és igazságügyminisztériumi képviselők egyhangúlag állították, hogy Magyarország nem célország. Nemzetközi statisztikák azonban indikálják, hogy a tőlünk keletre fekvő országokból Magyarországot célzó nőkereskedelem is létezik. Noha Magyarországnak már van 1998 óta emberkereskedelmet büntető törvénycikke, a hatóságok érdektelensége miatt nem várható, hogy a Magyarországot mint célországot használó emberkereskedőket állítsanak magyar bíróság elé. Az idegenrendészeti gyakorlat ugyanis az, hogy az időnként megtalált külföldi illetőségű prostituáltakat automatikusan kiutasítják az országból, elkövetőként tekintenek rájuk, az idegenrendészet szóhasználatában ezek a nők elkövetőkként vannak nyilvántartva, és nem esetleges bűncselekmények áldozataiként. A rendőri korrupció magas fokát ismerve azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy a keletről származó prostituáltakat Magyarországon futtató emberkereskedők informálisan kapcsolatban vannak rendőrökkel.

Javaslataink

Mindezek fényében az Egyezmény második cikkében foglalt kötelezettségek teljesítése érdekében - az Alkotmány 36. [Alkotmány 36. §: "Feladatainak ellátása során a Kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel."], 66. és 70/A. §-aira is tekintettel - a következő intézkedéseket, jogszabályokat, eljárásokat, intézményeket és egyéb rendelkezéseket látjuk szükségesnek:
  • A prostitúció olyan, gyökeresen új szabályozása, amely a New Yorki egyezménnyel valóban összhangban a prostitúció áldozatainak védelmét, társadalmi reintegrálását, a kerítők, kényszerítők, szervezők és kliensek megbüntetését tekinti feladatának.
  • Hathatós intézkedések annak érdekében, hogy az elszegényedett régiókból származó lányoknak és fiatal nőknek ne a prostitúció legyen az egyetlen esélye a jövedelemszerzésre.
  • A prostitútor maffia eltökélt üldözése. A jelenleg de facto szabadon működő bordélyházak felszámolása.







 
logo
  a prostitúció visszaszorításáért
(C) copyright: Minden jog fenntartva - All rights reserved
Nyitóoldal