Felhívás a zónatörvény eltörlésére,
az illegális bordélyok felszámolására

Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom
prostitucio.hu
2004.

Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese 2003 óta többször is felhívta az önkormányzatok figyelmét arra, hogy törvényt sértenek, ha nem jelölik ki a türelmi zónákat. [Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese az OBH 4007/2003. sz. ügyben készült Jelentésében.] Az ombudsman-helyettes szerint a türelmi zónák kijelölésének elmaradása által előidézett "jogbizonytalanság alkotmányos visszásságot okoz a prostituáltak törvényben legalizált jogaival és törvényes érdekeivel összefüggésben", sérti "az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésében rögzített jogállam-elvet azzal, hogy akadályozza azon személyek legális tevékenységének folytatását, akiknek a jogszabály e tevékenység folytatását lehetővé teszi". Takács szerint mindez a prostituáltak emberi és személyiségi jogait is sérti.

Amire azonban valójában fel kellett volna hívni a figyelmet, mégpedig az országgyűlési képviselők figyelmét, az az, hogy a Belügyminisztérium által két egymást követő kormányzati ciklus során előkészített zónásítási törvénycsomag több Magyarország által aláírt nemzetközi emberi jogi egyezményt is sért.

A törvény explicite sérti a következő egyezményeket:
- Az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezmény (1955. évi 34. törvényerejű rendelet)
- A nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról 1979. december 18-án New Yorkban elfogadott egyezmény kihirdetéséről (1982. évi 10. törvényerejű rendelet)
A prostitúció kezelésének mulasztásai sértik a következő egyezményeket is:
- A gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1999. évi 87. ülésszakán elfogadott 182. számú Egyezmény (2001. évi XXVII. törvény)
- A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény (1991. évi LXIV. törvény)

1.

Az állam nem kötelezheti az önkormányzatokat, hogy jelöljenek ki helyszíneket prostitúciós tevékenységre. A zónásítás ugyanis a prostituáltak prostitúcióban tartását szolgálja, és nem az abból való kilépésüket.

Az emberi jogi egyezmények szerint az államok nem a prostitúció elfogadása, gyakorlása érdekében kötelesek szabályokat alkotni, hanem a prostitúció visszaszorításán, a prostitúcióban lévő nők és gyermekek rehabilitációján, a nők és gyerekek prostitúcióba kerülésének megelőzésén kell munkálkodniuk - a prostitúció szervezőit, elősegítőit és kizsákmányolóit pedig üldözniük kell.

Illusztrációul az egyezmények idevágó rendelkezései közül pár részlet: Az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomásáról szóló Egyezmény szerint "a prostitúció ... az emberi személy méltóságával és értékével összeegyeztethetetlen és veszélyezteti az egyén, a család és a társadalom jólétét", továbbá:
"A jelen Egyezményben részes Felek egyetértenek abban, hogy szociális, gazdasági, nevelési, egészségügyi, valamint az ezekkel összefüggő területeken működő szerveiken keresztül, álljanak bár közületi, avagy magánirányítás alatt, a prostitúció megelőzésére, valamint a prostitúció és a jelen Egyezményben említett bűncselekmények áldozatainak újranevelésére és a normális életviszonyokba való beillesztésére alkalmas intézkedéseket tesznek vagy elősegítik az ilyen intézkedéseket."
A nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezmény 6. Cikke szerint: "A Részes Államok kötelesek minden megfelelő intézkedést megtenni, ideértve a jogszabályalkotást is, abból a célból, hogy elfojtsák a nőkereskedésnek és a nők prostitúciós kizsákmányolásának minden formáját."
A türelmi zónák kijelölése azonban államilag jóváhagyná és intézményesítené a prostitúciót, a prostitúcióba bekerült személyek benntartását szolgálná.

A zónák kijelölésével az önkormányzatok tevékeny részt vállalnának állampolgáraink prostitúciójának elősegítésében. A területi koncentrálás nemcsak a maffia és a kliensek számára jelent könnyítést. A zóna kijelölése ugyanis a prostitúció jelenségét elfogadottá teszi és ezzel is bátorítja a keresletet.

A zónásítás másfelől azért is elfogadhatatlan, mert a prostituáltakra nézve jelent szankciókat. Az emberi jogi egyezmények következetesen áldozatnak tekintik a prostituáltakat, ennélfogva az állam általi további megbüntetésük teljesen önkényes és elnyomó jellegű. A prostitúciónak az emberi jogi alapelvekkel összhangban lévő szabályozása nem a prostituáltakat szorítja szabályok közé, hanem a szexipart és a kliensek viselkedését korlátozza, a prostitúció szervezőit és kizsákmányolóit pedig következetesen üldözi.

2.

Az állam nem minősítheti válllakozói tevékenységgé a prostitúciót, nem adóztathat ilyen tevékenységet, mert ezzel maga is stricivé, futtatóvá válik, és olyan tevékenység jövedelméből részesül, melyben visszaélnek kiszolgáltatott emberek jogaival, és amelyben sérül a test integritása és annak védelme.

A nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a prostitúció iránti szükségletet csak az emberi jogok súlyos, ismétlődő megsértésével lehet kielégíteni. A prostituáltak 90 százalékát rendszeresen bántalmazzák a kliensek és a futtatók. Hatvan százalékuk minden nap retteg attól, hogy valamelyik kliens megölheti őket. A prostituáltakat folyamatosan traumatizálja a prostitúció erőszakrendszerének tökéletes kiszámíthatatlansága és az ennek való teljes kiszolgáltatottságuk. Valamennyi mérvadó vizsgálat azt az eredményt adta, hogy a prostitúcióba kerülő személyek 80-90%-a gyermekkorában rendszeres fizikai, illetve szexuális bántalmazást szenvedett el (tipikusan családtagoktól vagy intézetben). E bántalmazás hatására idegenednek el testüktől és érzéseiktől, veszítik el a testükkel való önrendelkezés képességét, s válnak képessé arra, hogy magukat másoknak testi használatra kiszolgáltassák. A kliensek nem az ártatlanul hangzó "szexuális szolgáltatást" vásárolják meg, hanem az ilymódon sérült személyekkel való ismételt visszaélés lehetőségét. A prostitúcióba való bekerülés másik leggyakoribb oka a közvetlen kényszerítés, az emberkereskedelem. Csak az EU-ba évente mintegy félmillió nőt és gyereket adnak el az erre szakosodott szervezett bűnözők prostituáltnak. A prostitúció tehát nem foglalkozás, hanem a nők és gyerekek elleni folyamatos erőszak rendszere, az erőszaktétel lehetőségének a kliensek részére történő árúsítása. A prostitúció minden földrészen a szervezett bűnözés három legjövedelmezőbb üzletágainak egyike.

A prostituáltak több, mint 95%-a nő, s a prostitúcióba való bekerülésük átlagéletkora 14 év. Mindennek az az oka, hogy a prostitúció iránti kereslet túlnyomórészt olyasmit keres, ami egyetlen jogrendben sem legalizálható: a kiszolgáltatott, fizikai önrendelkezési jogaiktól a szó legszorosabb értelmében megfosztott rabszolganőket és -lányokat. A prostitúció jelensége a prostituáltak önrendelkezési jogainak tagadásán nyugszik: A kliens nem kérdezi, hogy a prostituáltat megverték-e, megerőszakolták-e, kényszerítették-e, ígérgetésekkel, fenyegetéssel, szabadságában való korlátozással vették-e rá, hogy a kliens rendelkezésére álljon. "Nem kérdezi: számít rá. Amit a kliens megvásárol, az a nemi erőszak második fázisa: a megfélemlített, kiszolgáltatott, megalázott másik személyen végrehajtandó nemi aktus." [Betlen Anna: A képmutatás törvényi útja: egy lépés a prostitúció legalizálása felé, megjelent: a Fundamentum 1998. évi 3. számában]

A prostitúció átkeresztelése szolgáltatássá nem változtat annak tartalmán és lényegén, legfeljebb a látszat szintjén teszi az alkotmánnyal összeegyeztethetővé, miközben mások prostituálásának állami-törvényi elismerése tartalma szerint változatlanul az emberi méltóság és az önrendelkezési jogok megsértését jelenti.

A prostitúció a prostituáltak önrendelkezési jogának nem a gyakorlása, hanem a megsértése - a prostitútorok, az emberkereskedők és a kliensek által. A szervezett bűnözés a prostitúción nem pusztán élősködik, hanem - éppen ezen élősködés céljából - létrehozza és fenntartja azt, mégpedig nők és gyerekek elleni tömeges fizikai, szexuális, pszichikai és gazdasági erőszak útján. A prostituáltak állítólagos "joggyakorlása" fikció, mely tökéletesen figyelmen kívül hagyja a prostitúció valóságát: a kiszolgáltatott személyek ellen elkövetett visszaélések rendszerét. A prostitúció főszabálya az emberi jogok megsértése, így a prostituáltak általi "joggyakorlás" fikciójára épülő szabályozási modellek valójában átértelmezik a jogsértéseket kivételes esetekké, s így hallgatólagosan normalizálják azt.

A nők és férfiak társadalmi és jogi egyenlősége megvalósíthatatlan ott, ahol férfiak tömegesen és nyíltan vásárolhatnak nőket testi használat, alávetés, illetve rutinszerű bántalmazás céljára.

Ha a prostitúció kihasználása legális, az azt jelenti, hogy a nők elleni erőszakot a törvényhozás megvásárolható szolgáltatásnak minősíti. Ezáltal az erőszak jelentése felpuhul, relativizálódik, s a társadalom közömbössé válik a nők és gyerekek elleni erőszak többi, továbbra is illegális formájával szemben is.

3.

A bárca kötelezővé tételét nemcsak azért tiltják a Magyarországon is érvényes nemzetközi egyezmények, mert alapvetően sérti az emberi jogokat - hiszen stigmatizálja a bárcát kiváltó személyt, akivel ennek következtében negatív módon megkülönböztetően bánik a társadalom az élet minden területén -, hanem mert szinte lehetetlenné teszi a prostituált számára a kényszerpályája elhagyását. A kötelező egészségügyi vizsgálatoknak csak az egyik félre, tehát a prostituáltra való szűkítése diszkriminatív és értelmetlen, mivel ez nem védi meg a prostituáltakat a jóval népesebb számú klientúra nemi betegségeitől, és ez önmagában is jogegyenlőtlenséget eredményez. A nemibetegségek terjedésének megelőzése - többek között felvilágosító munka révén - állami, közegészségügyi feladat, amelynek a prostitúció jelenségétől függetlenül is, minden emberre, az egész magyarországi népességre megkülönböztetés nélkül kell vonatkoznia.

4.

A türelmi zónákat előíró törvény hatástalan maradt a prostitúciót működtető szervezett bűnözés és szexipar ellen, pedig a törvény hangzatos címe "a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályait" ígérte. A törvény bevezetője szerint a törvény célja "a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek visszaszorítása" - a valóságban azonban a törvény hatályba lépése óta egyre gátlástalanabbul terjeszkedik hazánkban a prostitúciót működtető szexipar, a hatóságok jóváhagyó szemhunyása mellett.

A kormányzat, az államigazgatás, az oktatás, az egészségügy semmilyen tevékenységet nem fejt ki a prostitúció, a nő- és gyermekkereskedelem megelőzésére, az áldozatok rehabilitálására, a társadalomba való beilleszkedésük elősegítésére.

Elégtelen a prostitúció szervezőire vonatkozó Btk-passzusok rendőri, bírói alkalmazása. Gyakorlatilag háborítatlanul működnek illegális bordélyok hazánkban. A mogyoródi Forma-1-es futamok mellett, a futamok napjaiban a zónatörvény hatályba lépése óta minden évben teljesen nyíltan, a rendőrök tudomásával működnek bordélyok. A bordélytulajdonosok esetleges megbüntetése enyhe, s nem kíséri azt sem a bordélyok tényleges felszámolása, sem a bordélyfenntartásból származó vagyon, jövedelem elkobzása. A hatóságok a bordélyokat nem záratják be, még ha a bordélyműködtetőket börtönre is ítélik. Így a bordélyokat a bűnbanda szabadlábon maradó tagjai zavartalanul továbbműködtethetik. Nem ismeretesek a bordélytulajdonosokkal összefonódó rendőri korrupció elleni kormányzati intézkedések. A nőket és gyerekeket prostitúcióra kényszerítő elkövetőkkel, a bordélyfenntartókkal, a prostitúció más szervezőivel, kizsákmányolóival szembeni magas szintű bírósági ítélkezés rendre az elkövetők felelősségét enyhítő jogelvi értelmezéseket vezet be.

A zónásítási törvénycsomag semmilyen elemet nem tartalmaz a gyermekprostitúció visszaszorítására, és más kormányzati intézkedések sincsenek e téren. Ma Magyarországon nem büntethető a prostitúcióra kényszerített gyermeken szexuális aktust végrehajtó kliens.

Holott a Gyermek jogairól szóló Egyezmény 34. Cikke szerint: "Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy megvédik a gyermeket a nemi kizsákmányolás és a nemi erőszak minden formájától. Ebből a célból az államok hazai, kétoldalú és többoldalú síkon különösen az alábbiak megakadályozására tesznek intézkedéseket:
a) a gyermek ösztönzése vagy kényszerítése törvénytelen nemi tevékenységre;
b) a gyermekek kizsákmányolása prostitúció vagy más törvénytelen nemi tevékenység céljára;
c) a gyermekek kizsákmányolása pornográf jellegű műsorok vagy anyagok elkészítése céljára."
A gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló Egyezmény szerint: "a gyermekmunka legrosszabb formái kifejezés magában foglalja ... egy gyermek prostitúció, pornográfiakészítés vagy pornografikus előadás céljára történő használatát, vásárlását vagy felajánlását". Az Egyezmény előírja a következőket: 1. Cikk: "Minden tagállam, amely jelen Egyezményt ratifikálja köteles sürgősségi jelleggel, azonnali és hatékony intézkedéseket tenni a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltása és azonnali felszámolása biztosításának érdekében." 6. Cikk: "Minden tagállam alakítson ki és hajtson végre a gyermekmunka legrosszabb formáinak eltörlésére mint elsőrendű célra irányuló cselekvési programokat." 7. Cikk: "Minden tagállam tegye meg az összes szükséges intézkedést a jelen Egyezmény végrehajtását biztosító rendelkezések hatékony megvalósítása és kikényszerítése érdekében, ideértve büntető rendelkezések, vagy ahol helyénvaló, egyéb szankciók biztosítását és alkalmazását. Minden tagállam, kellő figyelemmel az oktatás jelentőségére a gyermekmunka felszámolásában, tegyen hatékony és határidőhöz kötött intézkedéseket annak érdekében, hogy a) megakadályozza a gyermekeket a gyermekmunka legrosszabb formáinak vállalásában; b) biztosítsa a szükséges és megfelelő közvetlen támogatást a gyermekeknek a gyermekmunka legrosszabb formáiból történő kivétele, valamint rehabilitációjuk és társadalmi beilleszkedésük érdekében; ... d) azonosítsa, és szólítsa meg a különösen veszélyeztetett helyzetben levő gyermekeket; és e) vegye figyelembe a lányok különleges helyzetét. Minden tagállam jelöljön ki a jelen Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásáért felelős illetékes hatóságot."
Mindkét említett egyezmény 18 évben határozza meg a gyermekkor felső határát.

5.

A prostitúció keresleti oldalával, a kliensek szerepével és felelősségével senki nem foglalkozik. Hiába szankcionálja ugyan papíron a zónatörvény azt a klienst, aki nem megfelelő helyen próbál prostitúcióban megegyezni, nem ismeretes e szabálysértési cikkelyek alkalmazása. Jóllehet a szervezett bűnözés elleni törvény a prostitúció egészének visszaszorítását ígérte, a törvény a klienseket sokkal kevésbé teszi felelőssé a prostitúcióért, mint a prostituáltakat. Sem a zónatörvény, sem semmilyen más jogszabály vagy kormányzati intézkedés nem irányul a kliensi magatartás visszaszorítására.

A törvény szisztematikusan a prostituáltak által elkövethető cselekményeket üldözi szélesebb körben illetve szigorúbban, nem pedig az ezeknek megfelelő, a kliensek által elkövethető cselekményeket. Tekintve, hogy a prostituáltak túlnyomó része nő illetve lány, és férfiaknak áll rendelkezésére, a törvénynek ez az egyoldalúsága a nemek közötti megkülönböztetést jelent. [Lásd bővebben: Juhász Géza - Wirth Judit: Hogyan sérti meg a magyar állam a nők emberi jogait a prostitúcióval kapcsolatban?, http://prostitucio.hu/cedaw.arnyekjelentes.prostitucio.reszlet.php] Pedig a kliensek mindig teljesen szabad akaratukból kerülnek a prostitúcióba - szemben a bűnözők által kényszerített, sanyargatott, kizsákmányolt prostituáltakkal.

A prostitúció állítólagos 1999-es legalizálásának eredményeképp a prostituáltakat kevesebb bizonyíték alapján szélesebb körű büntetés fenyegeti, mint azelőtt, amikor a prostituáltakat a Btk. bűnelkövetőknek minősítette. Azelőtt a büntetőeljárás garanciarendszere védte a prostituáltakat a hatósági önkénytől, s a vádnak be kellett bizonyítania, hogy a prostituált "üzletszerű kéjelgést" ténylegesen folytat. 1999 óta az egyszeri utcai felajánlkozást bünteti a törvény.

A gyakorlatban a prostituált nőket akkor is büntetik, ha egyetlen kliensnek vagy potenciális kliensnek sem ajánlkoztak fel. A zónatörvény alapján a prostituáltak tucatjai konkrét bizonyítás és valós jogorvoslati lehetőség nélkül, a büntetések fokozatossága elvének megsértésével, de facto rendőri hatáskörben kerültek több évre börtönbe, aminek jogtalanságát a korábbi ombudsman is megállapította.

A zónatörvény semmilyen módon nem változtatott a prostitúciót szervező, azt kizsákmányoló bűnözői réteg üldözésén - ami, mint utaltunk rá, azelőtt is elégtelen volt.

A zónatörvény azonban a prostitúcióról folyó társadalmi diskurzust a nők és gyerekek elleni bűnök helyett a területek és méterek témakörére terelte. Ez a diskurzus sokkal inkább hasonlít a maffiák közti területfelosztási egyezkedésekre, mint az emberi jogokon nyugvó problémakezelésre. A törvény által a rendőri önkény előtt nyitott széles út lehetővé teszi, hogy a rendőrség oly módon "tartsa kézben" a prostitúciót, hogy a korrupt rendőröknek illetve rendőrvezetőknek nem fizető stricik prostituáltjait megbüntetik, bezárják, míg a rendőröket lefizető körök prostituáltjait békénhagyják.

6.

A Belügyminisztérium munkatársainak a törvény előkészítése során tisztában kellett lennie azzal, hogy a zónásítási törvénycsomag sérti a Magyarország által aláírt nemzetközi egyezményeket, ám erre sem ők, sem az ombudsman nem hívta fel a figyelmet. Ez azt jelenti, hogy ezzel a törvénnyel tudatosan készítették elő a terepet arra, hogy az ország a későbbiekben majd elhagyja az érvényes nemzetközi egyezményeket, hiszen a zónásítás, a vállalkozói engedély és a bárca megvalósítják a prostitúció legalizálása felé tett első aktív lépéseket. A törvénnyel tehát kényszerhelyzetet próbáltak teremteni az Országgyűlés számára. Ebből a helyzetből látszólag már csak a prostitúciós szexipar teljes körű legalizációja és az érvényes nemzetközi egyezmények felmondása jelentene - szerintük - kiutat.

* * *

A prostitúció törvényesítésének azonban van alternatívája. A zónásítási törvénycsomagot el lehet törölni, és új, az alapvető emberi jogokat és az érvényben lévő nemzetközi egyezményeket figyelembe vevő törvényeket és intézkedéseket lehet hozni. Különös tekintettel arra a fejleményre, hogy zónásítási csomag előkészítésénél mintául vett német modell látványosan megbukott.

A német modell nem váltotta be azt az ígéretét, hogy kontrollálhatóvá, átláthatóvá teszi a prostitúciót, leválasztja a bűnözői rétegekről, megvédi a prostituáltakat a bántalmazástól és véget vet az emberkereskedelemnek. Ennek épp az ellenkezője történt. Mivel a prostitúció legalizációja normálisnak tünteti fel a kliensi magatartást, rendkívüli módon nőtt a kliensi kereslet és ezzel együtt a prostitúció piaca. Ennek következményeképpen az illegális bordélyok, illegális prostituáltak, az emberkereskedelem révén Németországba eladott prostituáltak valamint a gyermekprostitúció áldozatainak száma sokszorosára nőtt. A legalizáció következtében az önkormányzatok vették át a rendőrségtől az ellenőrző szerepet, ám se emberük, se pénzük és tulajdonképpen teljes jogkörük sincs az ellenőrzések végrehajtására. Így a prostitúciós piacon ma mindaz zavartalanul megtörténhet, amit a prostitútorok és prostitúciós vállalkozók nem szégyellnek, és úgy tűnik, jelen idő szerint ők semmit sem szégyellnek.

Átláthatóság helyett Németországban a prostitúciós piacon elszabadult az erőszak és káosz, minek következtében az alapvető emberi jogok és emberi méltóság súlyosan és folyamatosan sérülnek. Az illegális és legális - tehát adózó - bordélyokban egyaránt minden 10 prostituáltból 9 emberkereskedelem révén külföldről eladott személy, és legalább 70 százalékuk kelet-európai. A 25 EU-tagállamból három gazdag, nyugat-európai ország - Hollandia, Németország, Ausztria - tehát létrehozott egy legalizált prostitúciós piacot, melynek kiszolgálására javarészt szegény országok rászorult, női lakosságát, kiszolgáltatott gyerekeit használják fel.

Mivel a prostituáltak halálozási rátája még egy olyan gazdag, fejlett szociális ellátórendszerrel rendelkező országban is, mint például Kanada 40-szerese az átlag lakosságénak [A Canadian Report on Prostitution and Pornography concluded that girls and women in prostitution have a mortality rate 40 times higher than the national average. (Special Committee on Pornography and Prostitution, 1985, Pornography and Prostitution in Canada 350. http://www.prostitutionresearch.com/factsheet.html)], ideje volna elgondolkozni azon, hogy milyen tevékenységi irányba kívánjuk terelni Magyarország női lakosságát? A nyugati és helyi szexpiac kiszolgálására a gyorsan "tönkremenő" és hamar elhalálozó prostituáltak újabb és újabb hadseregeit kívánjuk-e létrehozni, vagy pedig a prostitúció visszaszorítására tett lépések keretében valóságos és az alapvető emberi jogokkal összeegyeztethető alternatívákat kívánunk nyújtani nekik a túléléshez és boldoguláshoz.

Már létezik olyan modell Európában, amely a megbukott német modellel szemben sikeresnek bizonyult. A svéd modell nemcsak felére csökkentette pár év leforgása alatt a prostituáltak számát, de az évi sok ezerről, alig pár százra csökkentette az emberkereskedelem áldozatainak számát is. Éppen ezért a Belügyminisztérium, az ombudsmani hivatal és az önkormányzatok illetékeseinek a svéd modell tanulmányozását javasoljuk, amelynek részleges vagy teljes bevezetése Magyarországon is az alapvető emberi jogok tiszteletével és az érvényben lévő nemzetközi egyezményekkel összeegyeztethető, pozitív eredményekre vezethet.

* * *

Új törvényi szabályozást szorgalmazunk, melynek a következő pillérekre kell épülnie:
  1. Megelőzés. A veszélyeztetett csoportok prostitúcióba taszítását átfogóan megelőző rendszer.
  2. Áldozatsegítés. Infrastruktúra, amely segíti a prostituáltakat kényszerpályáik elhagyásában. A nő- és gyermekkereskedelem áldozatainak rehabilitációja.
  3. Hatékony bűnüldözés. Olyan törvények, melyek alapján hathatósan el lehet járni a prostitútorok és a prostituáltak kizsákmányolói ellen.
  4. Eltérítés. A kliensek és a prostitúció potenciális vásárlóinak hatásos felvilágosítása arról, hogy a nők nem fogyasztási cikkek, tárgyként való használatuk súlyosan sérti alapvető emberi jogaikat.
  5. Kiskorúak büntetőjogi védelme. Követeljük a 18 év alatti személyekkel pénzért folytatott szexuális aktusok bűncselekménnyé nyilvánítását és az ezt elkövető kliensek következetes üldözését és szigorú büntetését.







 
logo
  a prostitúció visszaszorításáért
(C) copyright: Minden jog fenntartva - All rights reserved
Nyitóoldal