Kurcz Éva:

Büntesd az áldozatot!

Megjelent a Népszabadságban 2006. augusztus 4-én
Képtelenség - ez volt az első gondolatom, amikor olvastam, hogy a Baranya Megyei Bíróság arra kötelezte a prostituáltakat, hogy vállalkozói igazolványuk és adószámuk legyen.

A New York-i egyezmény értelmében ugyanis éppen a magyar államnak kellene "mindazokat megbüntetni, akik más személy prostitúcióját kizsákmányolják, akár annak beleegyezésével is". Számomra ebből logikusan következik, hogy maga az állam sem szerezhet prostitúcióból származó bevételeket. Sajnálatos, hogy a bíróság nem így látja.

Az ítélet már csak azért is érthetetlen, mert a prostituáltak védői külön felhívták a figyelmet arra, hogy a New York-i egyezmény tiltja a prostituáltak regisztrációját. Mellesleg az egyezmény pontos címe: egyezmény az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának felszámolása tárgyában. Ehhez képest nem tudom, érdeklődött-e már bármely állami szerv a prostituáltak futtatóinál és klienseinél? Ideje lenne, hogy a magyar állam felhagyjon végre ezzel a csőlátással. Egyrészt, mert egyezményellenes, másrészt, mert "a prostitúcióban több férfi működik közre különféle módokon - kuncsaftként, striciként vagy bordélyüzemeltetőként stb. -, mint nő" [1]. Nagyon szeretném, ha az állam inkább ezekkel a patyolatlelkű üzletemberekkel foglalkozna. Már csak azért is, mert az általunk ismert prostituáltak bevételének mintegy 70-100 százalékát a futtatóik teszik zsebre, talán inkább náluk kellene a pénzt keresni... (De amennyiben az állami szervek "csak" bizonyítékokat találnak ellenük, az sem probléma. Sokan szívesen áldoznánk arra, hogy ezek az "üzletemberek" ellátást kapjanak a megfelelő állami intézményben, lehetőleg minél hosszabb ideig...)

Sajnos nem meglepő, hogy a bíróság nyíltan semmibe vette a New York-i egyezmény előírásait, hiszen az Országgyűlés már évek óta az egyezménnyel ellentétes jogszabályokat hoz. A kilencvenes évek közepe óta újult erővel zajlik az egyezményben leírt normák fokozatos "felpuhítása" és a kilépés lebegtetése. Az egyezménnyel ellentétes például az úgynevezett "maffiatörvény" azon előírása is, hogy a prostituált "rendelkezzen a külön jogszabályban előírt orvosi igazolással". (Holott az egyezmény szerint: a "felek kötelesek [...] minden hatályos törvény, szabályzat vagy igazgatási gyakorlat hatályon kívül helyezésére vagy eltörlésére, amely szerint a prostitúcióval foglalkozó [...] személyek különleges nyilvántartásba tartoznak magukat vétetni, külön igazolvánnyal kell rendelkezniük, vagy különleges ellenőrzési vagy bejelentési előírások alá esnek".) Kellő cinizmussal persze ez a probléma is orvosolható. Ezt tette Borai Ákos, a törvény szellemi atyja is, aki szerint például vannak "különleges" és "nem különleges" nyilvántartások. Természetesen minden olyan nyilvántartás, amelyet ő szándékozik bevezetni, a "nem különleges" kategóriába tartozik, ergo bevezethető... A belügy "szakértője" mellesleg egyetlen alkalmat sem mulaszt el annak hangsúlyozására, hogy a prostitúció szabályozásának legfőbb akadálya a prostitúció felszámolását célzó New York-i egyezmény. Szerintünk éppen ellenkezőleg. A szabályozás semmiképpen sem jelentheti azt, amit Borai úr erőltet a nemzetre: a nők testét, testrészeit áruként felvásárló, kibérlő tevékenység megerősítését, felfuttatását állami intézkedések által. A szabályozásnak a New York-i egyezmény szelleméhez hűen kizárólag a prostitúció visszaszorítására tett intézkedéseket kell jelentenie.

A problémát nem az egyezmény, hanem annak be nem tartása okozza. Az egyezmény szerint például "a részes felek szociális, gazdasági, nevelési, egészségügyi (...) területeken működő szerveiken keresztül (...) a prostitúció megelőzésére, valamint a prostitúció és a jelen egyezményben említett bűncselekmények áldozatainak újranevelésére és a normális életviszonyokba való beillesztésére alkalmas intézkedéseket tesznek". Ezúton is szeretném megkérdezni: melyek azok a konkrét intézkedések, amelyeket a magyar állam a prostitúció megelőzésére, a prostituáltak rehabilitációja érdekében tett? Ezek hiányában ugyanis elmondhatjuk, hogy a magyar állam most a saját mulasztása miatt bünteti a prostituáltakat. Ezt, mint látjuk, meg lehet tenni, de korántsem etikus. Bár az ember ne várjon etikát egy stricitől. Még akkor sem, ha Magyar Köztársaságnak hívják...


[1] Barbara Gwinnett: A prostitúció szabályozása in: Társadalmi nem, politika és az állam c. könyv (szerk. Vicky Randall - Georgina Waylen, kiadta: Jószöveg Műhely, ISBN 963 9134 80 5)

[. letöltés 2006. VIII. 4. óta]






 
logo
  a prostitúció visszaszorításáért
(C) copyright: Minden jog fenntartva - All rights reserved
Nyitóoldal