Kurcz Éva:

Kinek ment itt el az esze?

Olvasói levélként megjelent a Népszabadságban 2003. július 7-én
Az egyik kereskedelmi televízió vitaműsorában a Magyar Helsinki Bizottság nevében nyilatkozó férfiú szerint "a New York-i egyezményt (amely nem tekinti legális tevékenységnek a prostitúciót, viszont nem a prostituáltat rendeli büntetni) minden épeszű ember fel akarja mondani". Szóval nekem és a hozzám hasonlóan gondolkodóknak elment az eszünk, mivel a prostitúciót nem azért tartjuk problematikusnak, mert annak igénybevétele nincs jogilag megfelelően szabályozva.

A vitában részt vevők párhuzamot vontak a prostituált és a drogos "karrierje" között. Mit szólnának, ha holnaptól a magyar állam, (f)elismerve a kábítószer iránti keresletet, vállalkozói engedélyt adna ki a dílereknek, vagy akár maga kezdene el droggal kereskedni? Nyomban elfogadhatónak tartanák ezt a tevékenységet, amint a törvény-tisztelő dílerek befizették az adót és a tb-járulékot? Kötve hiszem. Amint a felháborodástól szóhoz jutnának, valószínűleg egyetértenének azzal, hogy vannak bizonyos szükségletek, amelyeket még akkor sem elégítünk ki, ha erre kereslet mutatkozik.

A vita kiindulópontja az volt, hogy a női test ugyanolyan áru, mint a többi, tehát ha kereslet mutatkozik rá, ki kell elégíteni. Problémák lehetnek viszont az "örömlányok" nyújtotta "szolgáltatás" minőségével. Néhány résztvevő például kifogásolta, hogy a nemi beteg prostituált veszélyes lehet a kliens egészségére. Azéra, aki sok esetben erőszakkal vagy felár fizetésével kényszeríti a prostituáltat arra, hogy tekintsen el az óvszer használatától. Szóval, ki kinek az egészségére veszélyes? A vita résztvevői számára tán furcsa, de a prostituáltnak is van egészsége.

Ha az emberi jogi szervezet képviselője észrevenné végre, hogy nemcsak a (férfi) klienseknek, hanem a prostituált nőknek is vannak emberi jogaik, valószínűleg egészen más következtetésekre jutna. Akkor valószínűleg azért aggódna, hogy ezeket a nőket, gyermekeket - mert 14--18 éves kora között még gyermek az ember, a jelek szerint (a törvények szerint azért nem) már szabadon prostituálható - az esetek 90 százalékában erőszakkal kényszerítik arra, hogy ezt a "munkát" végezzék.

Az idézetek a műsorvezetőtől származnak, aki azt tartotta a legnagyobb problémának, hogy a prostituáltak nem adóznak a bevételeik után. Tessék mondani, miként lehet összeegyeztetni a más prostitúciójából történő jövedelemszerzés tilalmát (kitartottság néven szerepel a Btk.-ban) a prostituált megadóztatásának igényével? Vezessük be az állam által gyakorolt közstriciség fogalmát közéleti fogalomkincsünkbe?

Ha mindenképpen piaci jelenségként kívánjuk felfogni a prostitúciót, ideje lenne a keresleti oldallal foglalkoznunk! A különböző médiákban dolgozók ne a prostituáltakkal, hanem a kliensekkel készítsenek interjúkat! Az ő motivációikat kutassák a témával foglalkozó pszichológusok! Az ő társadalmi visszailleszkedésüket kívánja elősegíteni a szociális munkás, az ő kezükbe nyomjon bírságcédulát a rendőr! Az ő viselkedésüket tekintse devianciának a társadalom, hiszen ők az okai annak, hogy a prostitúció folyamatosan újratermelődik! Mert ahol nincs kereslet, ott nincs kínálat sem!

Egyszóval: egy olyan, a jelenlegitől gyökeresen eltérő szabályozás lenne a megoldás, ahol a hátrányok nem a prostituáltat, hanem a klienst sújtanák. És ha a prostitúció legalizálása "lépés a kulturált, szabad jogállamiság felé", akkor azt hiszem, mindkettőnknél egészen mást takar ez a definíció. Nálam ugyanis - lehet, hogy elment az eszem? - a kulturált, szabad jogállamiság egyebek között az állampolgárok gazdasági és testi önrendelkezését jelenti, az önkéntes és örömteli szexhez fűződő jogot, még a nők számára is.






 
logo
  a prostitúció visszaszorításáért
(C) copyright: Minden jog fenntartva - All rights reserved
Nyitóoldal