Kurcz Éva

Biztos, hogy ezt akarjuk?

Megjelent rövidítve a Magyar Hírlapban 2003. szeptemberében.

A Magyar Hírlap egy nem régiben megjelent számában Galló Béla politológus hosszan "méltatta" (remélem, így már elég tárgyilagos) a Földi Ágnes által a prostituáltak számára javasolt képzési program előnyeit. "Földi Ágnes, a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Szervezetének elnöke szerint a tiltással nem szűnne meg a prostitúció, csak illegális borbélyokba szorulna vissza." ( Ennek a feltételezésnek némileg ellentmond, hogy bár a prostitúció legális tevékenység, illegális bordélyok jelenleg is léteznek.) "Azért van szükség a törvényes működésre, hogy az örömlányok megszabaduljanak a stricijeiktől, lehetőségük legyen szakmát tanulni, vállalkozást indítani." Éppen ezért "a szervezet európai uniós pénzekre nyújtott be pályázatokat, hogy megvalósítsák a prostituáltak képzési programját a jelenlegi vigalmi negyedben. A prostituáltak túlnyomó többségének ugyanis nemcsak szakmája, de sokszor nyolc általános végzettsége sincs. A negyedben a lányok műkörömkészítést, virágkötészetet, fodrászatot, kozmetikát tanulhatnának. F. Á. Úgy tudja, az örömlányok közül sokan azonnal felhagynának mesterségükkel, ha el tudnának helyezkedni."

Földi Ágnes javaslatával több okból sem tudok egyetérteni. Az első ok rögtön Földi Ágnes személyében keresendő. Érthetetlen ugyanis számomra, hogy F.Á., aki a prostituáltak érdekképviseletével országos ismertségre tett szert, eddig egyetlen alkalommal sem emelte fel a szavát olyan jelenségekkel szemben, mint például a gyermekprostitúció, vagy a prostitúcióra való kényszerítés. Vagy hogy (kapcsolati tőkéjét felhasználva) nem buktatott még le egyetlen olyan bűnözői csoportot sem, akik ezekből a tevékenységekből szerzik a bevételeiket?

Ezzel máris eljutottunk a F. Á. Által sugalmazott elképzelés legnagyobb problémájához. Hiába képezzük át ugyanis a prostituáltakat, hogy "tisztesebb foglalkozási ágakban is el tudjanak helyezkedni". Amíg ezek a foglalkozások nem hoznak (márpedig nem hozhatnak) olyan mennyiségű extraprofitot, mint a prostitúció, addig a strici a prostituált bennmaradásában (és legkevésbé sem a képzésében) érdekelt. Én legalábbis nem tudom elképzelni, hogy egy piaci szereplő (aki a definíciójából adódóan racionális), a saját (anyagi) érdekei ellen dolgozzon. Földi Ágnes javaslata tehát feltételezné a stricikkel való szembeszállást (lásd fent).

A prostituáltak alacsony képzettsége pedig véleményem szerint egyenes következménye annak, hogy a prostituáltak között igencsak felülreprezentáltak közöttük a roma nők (a romák átlagos képzettsége pedig köztudottan jóval alacsonyabb, mint a nem romáké). Ami sajnos egyáltalán nem meglepő, hiszen nemcsak az előnyök, de a hátrányok, a diszkrimináció különböző típusai is halmozottan szoktak jelentkezni. Sokkal kevesebb "munkát" igényel ugyanis olyasvalakit prostitúcióra kényszeríteni, aki nemcsak az átlagosnál alacsonyabb képzettséggel, érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, de (az igencsak létező etnikai diszkrimináció miatt) még a többségi társadalom segítségére sem számíthat. Mindannyian ismerjük a roma nők korai szexuális érettségéről és egyéb badarságokról szóló sztereotípiákat. Amelyek csak azt nem veszik figyelembe, hogy a (roma) nőnek (is ) végtelenül nehéz lehet függetleníteni magukat a (roma) társadalom elvárásaitól, (amelyek még a többségi közösségénél is kevesebb szexuális szabadságot engedélyeznek a nők számára.)

Ennek megfelelően Galló úr cikkének első része igencsak helyesen (bár meglehetősen sértő nyelvi eszközöket felhasználva) problematizálja azt, hogy a prostituált "csatakos testi munkájának" gyümölcsét a stricik fölözik le, akik emiatt "finoman szólva nem érdekeltek abban, hogy a lányok áttérjenek egy kevésbé fárasztó életvitelre". A cikk vége felé viszont a politológus már arról ír, hogy "a lányok nagy részét a megélhetés parancsa hajtja a húspiacra." Amennyiben elvégzünk egy egyszerű logikai műveletet, könnyen rájöhetünk, hogy a fenti mondat a következőképpen hangzik helyesen: a prostituáltakat a stricik megélhetésének parancsa hajtja a húspiacra.

Tévedés viszont azzal indokolni a borbélyházak legalizálásának szándékát, hogy ez majd megvédi a nőket a striciktől és a szervezett alvilágtól. A Horthy- rendszer éppen azért számolta fel 1926-ban a bordélyokat, mert lehetetlennek bizonyult leválasztani őket a szervezett bűnözésről. Ezt a tényt még maga Borai Ákos, a Belügyminisztérium Jogi Főosztályának vezetője, a bordélyok bevezetésének legfőbb ideológusa is beismeri: " A prostitúciót megtűrő, igaz, kontroll alatt tartó jog-és kriminálpolitika éppúgy nem tud mit kezdeni ama bizonyos "holdudvar-jelenséggel." A prostitúciót ugyanis e rendszerben is változatlan célpontként, "fejőstehénként" tekinti a kriminális társadalom, s a struktúra legitimitása, kontrollálása a kizsákmányolás mértékét valójában alig- alig csökkenti." Mit nyer tehát azon a prostituált nő, ha jelenlegi stricije mellé még kap egy másikat is, akit államnak hívnak? És miért lenne érdekelt az állam egy olyan tevékenység felszámolásában, amelyből jelentős bevétele (Hollandiában a GDP 5%-a) származik? Gondoljunk csak a (nem létező) dohányzás-és alkoholfogyasztás ellenes kampányokra!

Hogyan lehetne tehát javítani a jelenlegi helyzeten? Az egyik, Svédországban már sikerrel alkalmazott eszköz a kereslet megszüntetése vagy legalábbis visszaszorítása lenne. Hiszen ameddig akadnak férfiak, akik hajlandóak fizetni azért, hogy megvert, megkínzott, prostitúcióra kényszeríttet nőkkel éljenek szexuális életet, addig olyanok is akadnak majd, akik megverik, megkínozzák és prostitúcióra kényszerítik a nőket. Hiszen az így szerezhető bevétel hatalmas, a futtatók kockázata viszont minimális. Különösen szembetűnő ez a tény a 14 év alatti prostituáltak esetében, egy Belügyi szemlében közzétett tanulmány szerint az összes prostituált mintegy 20%-át teszik ki. És akik esetében -a beleegyezés korhatára miatt- az önkéntesség kérdése még csak fel sem merülhet.

Ráadásul, a klienst senki nem kényszeríti arra, hogy igénybe vegye ezt a "szolgáltatást". Hiszen a fizetett szexnek ősidők óta létezik egy remek alternatívája, a nem fizetett, önkéntes szex. Amelyet a férfiak és nők többsége nap mint nap gyakorol. Mindkét fél megelégedésére.

2003. augusztus 28.







 
logo
  a prostitúció visszaszorításáért
(C) copyright: Minden jog fenntartva - All rights reserved
Nyitóoldal