Lénárt Borbála:

"Nehogy már a kurva áldozat legyen!"

Lányokat futtat a szociális munkás, leginkább a maflákat, "sültbutákat" kedveli, mivel rájött - s erre nem a tanulmányi idejében képződött - arra, hogy az a legkelendőbb prosti, akitől még a nevét sem kell megkérdeznie a kliensnek, akivel semmilyen emberi kontaktust nem kell felvenni.

A legnagyobb példányszámú női magazinunk riportere készíti ezt az interjút egy, valamikor szociális munkás státuszban dolgozó, diplomája átvételekor még az emberi jogi sérelmeket elszenvedők rehabilitálására, társadalmi reintegrációjára esküt tévő prostitútorral, "madámmal".

A volt szociális munkás nő hajdani prostituált kliensével indítja "vállalkozását", tudatosan áthágva a B.T.K. jó néhány paragrafusát.

Ez a nő egyszerűen, felmenthetetlenül bűnöző.

A gondom az, hogy a mai Népszabadság (2003. aug. 9.) közli, hogy a tervezett krízisintervenciós központokban találnak majd szociális és jogi segítséget a prostitúció áldozatai.

Hogyan is állnak e kérdéskörhöz az önkormányzatok ellátó szervezetei?

Úgy másfél éve megkíséreltem egy áldozatvédelmi irodát létrehozni a II. kerület Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatának keretein belül.

Pályázat, siker, helyiség, pénz megvolt, közben a tematikus tervezésben kiemelten a családon belüli erőszak, gyermekbántalmazás, az ún. "gyenge érdekérvényesítő képességűek ellátásának kérdéskörét jelöltem meg prioritásként, mivel kiemelten ezek voltak a legsúlyosabb, kezeletlen-ellátatlan problémák, a legtöbb súlyosan sérült, életét vesztett áldozat ebből a körből került ki.

Különös helyzetben van a II. kerület a sok nevelőotthon jelenléte miatt is. A szökés rengeteg. A gyerek, ha pénz, szállás, élelem nélkül lézeng, könnyen beleszalad a prostitúcióba.

Otthonából kiemelték szegénység, elhanyagolás miatt, majd hónapokig szökésben, iskolázatlanul, verve, szexuális játékszerként használva, tetvesen, nemi- és egyéb nyavalyákkal fertőzve áldozatként, bűnelkövetőként is gyakran kóvályog az állami gondoskodás keretein kívül, míg le nem épül teljesen a drogtól, alkoholtól átitatott erőszakvilágban.

Nincsenek már otthon saját testükben ezek a gyerekek, passzív tárgyként megszenvedve úgy tekintenek magukra, mint értéktelen lényre, akivel bármit meg lehet tenni bárkinek.

Egymásra támaszkodó intézményközi összefogással - oktatásügy, egészségügy, rendőrség, gyermekvédelem - még időben történő, tervezett beavatkozással nem adna a rendszer a stricik kezébe "jól megdolgozott, előnevelt" prostitúcióba lökhető gyermekeket.

Képzések a szakembergárdának, a veszélyeztetett csoportoknak kidolgozott tematikával, tapasztalt előadókkal, e témában kiváló filmekkel - mindez rendelkezésre áll.

Törvényi háttérként alapvető iránymutató az emberkereskedelmet és mások prostitúcióját tiltó, 1955. óta hatályos emberi jogi egyezmény (New York, 1949. XII.2. 317 (IV.)), melyben országunk kötelezi magát, hogy a szociális, gazdasági, nevelési, egészségügyi, valamint az ezekkel összefüggő területeken a prostitúció megelőzésére, valamint az Egyezményben említett bűncselekmények áldozatainak újranevelésére, normális életviszonyokba való beillesztésére alkalmas intézkedéseket tesznek, vagy elősegítik az ilyen intézkedéseket (Egyezmény 16.cikk).

A részes államok még azt is megfogadják, hogy mindazokat megbüntetik, aki más személyt megkerítenek, rábírnak, vagy elcsábítanak akár annak beleegyezésével is más személy kéjelgésének kielégítésére, más prostitúcióját kizsákmányolják (1. cikk).

Nem ragozom tovább! Meg sem kísérelhettem érvényt szerezni e kötelezettségeknek.

A kerületi közbiztonsági tanácsnok szólott: "nehogy már a kurva áldozat legyen".

De ugyanilyen intézményi erőszak reviktimizálódott áldozataivá váltak speciális ellátás hiányában a családon belüli erőszakot túlélt klienseim is. Az intézményünk egészén beleüli egységes "gender" szemlélet nélkül az esetkezelések célja, menete alkalmatlan volt a családon belüli erőszak kezelésére, s leginkább a nők megfegyelmezésére, a hagyományos nemi szerepben való erőszakos benntartásra irányultak az esetmegbeszélések. A diktátum a gyámügyi igazgatás szerveitől eredt az esetek többségében.

Illusztrálva azt, hogy a családon belüli erőszak és a prostitúció a nőbántalmazásban megnyilvánuló férfi hatalomgyakorlás két igen sikeres formája, s amennyiben még az ellátó rendszer is rásegít, hosszan gyakorolható következmények nélkül.

Három különböző életkorú nő (a CEDAW értelmezését használva a lánygyerek is az) esetén mutatom be azt, hogy a személyiség integritásának hosszan tartó, módszerekben gazdag, célzatos szétbombázása hogyan vezet szinte irreverzibilisen negatív énképhez.

Voltak az esetekben kritikus "csomópontok", ahol intervencióval megállíthatók lettek volna az agresszorok. Ezeket kellene felfednünk, elemeznünk.

Az intézményrendszer egészét tekintve - hatóságok, szolgáltatók - mit tehettek volna?

Az első eset

Először emlékezzünk meg arról az asszonyról, aki az intézményes elhanyagolást nem élte túl!

Mindannyian emlékezünk a 2000. nyarán elkövetett sorozatgyilkosságokra, melynek négy, lakáson tevékenykedő prostituált esett áldozatául.

Az ún. Batthyányi utcai gyilkosság áldozatának a 45 éves K. Margitnak 16 éves, súlyos állapotú cukorbeteg fiáról a gyermekjóléti szolgálatunknak az ellátó P. S. Kórház jelzett. Az anyával K. Margittal egyszer beszéltem, mit sem tudva életükről, hívtam, javítsunk igen beteg fia sorsán együtt, iskolai év vége volt, nyári diabetesz tábort javasolt a kórház. A telefonhívásom idején az anya éppen az évzáró ünnepélyen volt fiával. Örült a tervnek, mivel hallott arról, hogy még a kórház igazgatója is a gyerekekkel lenne az orvosokkal együtt a balatoni táborban, ahol diétás ételeik elkészítését elsajátíthatják, komplett életmódgyakorlatokkal összekötve. Keddi napon, csütörtökre beszéltük meg a találkozót. A megbeszélt időpontban hiába vártam, mobilját nem vette fel. Hétfőn kimentem lakhelyükre, amely Pesthidegkút eldugott utcájában lévő bérelt kisméretű kertes ház volt, vicsorgó rottweilerrel és németjuhásszal. A nő férje jött ki csöngetésemre. Mindössze egy cédulát nyomott a kezembe, hívjam a rajta lévő számot. Azt tettem. A szám az ORFK gyilkossági csoportjáé volt. Doszpot nyomozó közölte, K. Margit gyilkosság áldozata lett, néhány órával hívásom után ölték meg, olvassam el az újságokat, s fáradjak be másnap a Teve utcába tanúmeghallgatásra.

Az asszony a híradások szerint az általa bérelt lakásban prostitúciós tevékenységet folytatott, vélhetően egyik kliense végzett vele, aki a tett után az ablakon át menekülve négyszáz méteres vérnyomot hagyott maga után. A nő férje a tett idején a lakásban tartózkodott megbújva, s elmondása szerint a gyilkos kliens koitusz közben szúrta le a nőt. Ő előugrott a szekrényből, megküzdött az elkövetővel, amit a lakás falait borító vérnyomok is mutattak.

A kliens általi gyilkosságot helyszínen végignéző apa megtehette azt, hogy a meggyilkolt anyát a fia, majd a gyermekvédelem tanácskozó stábja előtt f...szopó büdös k...nak nevezze, aki megérdemli, amit kapott. Mert igen haragudott rá a vigyázatlanságáért, hogy a megbeszélt óvintézkedéseket nem tartotta be a "munka" közben. Azután meg, most miből élnek hirtelen, mert neki nincs munkája. Igen az asszony dolga volt 45 évesen, extrákat is vállalva két bérelt lakást összes rezsivel, gyereket, férjet eltartani, a maga eladásával. Hallgatni férje becsmérléseit, hogy csak "ahhoz ért", elviselni a pofonjait, hajtépést, rugdosást.

A nyomozás kiderítette, hogy három fő bűne volt a nőnek Az egyik, hogy ilyen nyamvadt gyereket szült, akit még a karatéra sem lehet beíratni, s ennyi vele a macera. A másik, hogy saját üzletet kísérelt meg ügyes fodrászként kialakítani az asszony, de adóssága gyűlt fel. Hát törlessze, vezekeljen! A nyomozók szerint a harmadik, a legfőbb bűn, hogy a kliensekkel túlságosan baráti volt a nő viszonya, pedig a prostitúciót a férj büntetésnek szánta

A fiú, Márkus csak ült könnytelen, rezzenéstelen. Hogyan tudok gyászmunkában segíteni egy gyereket, akinek az anyjáról keménypornó kazetták vannak forgalomban, s míg ő siratna, addig más arra éppen kielégül? Néha megbújt a konyhában, míg anyja a klienseknek "szolgáltatott" (ő mondta így).

Hol zokoghat szégyen nélkül a gyerek, mikor a 112 c. T.V. műsorban meggyilkolt anyja meztelenül, vérében fekszik az ágy mellett, s az osztálytársak még az ismétlést is megnézik a TV-ben?

Kiderült, sokan sejtették a bajt (egészségügy, gyermekpszichológus, iskola), hiszen az asszony láthatóan verve volt sokszor. Segítséget csak fiának kért a pszichológustól, azt mondta, ő majd csak kibírja valahogy, félretesz, gyűjt és megszökhetnek végre rabtartójuktól, az apától, aki mindkettőjüket becsmérelte, gyötörte.

Gyilkolni, más gyilkolt, de a valódi elkövető, a férj madárszabad. A fiú halni akart az anyja után, nem adta magának az inzulint. Háromszori kómás állapot után ma már leépült, növényszerű.

Kárenyhítést sem sikerült kiharcolni a gyerek számára! Márkus nem kapott áldozati kompenzációt, mivel az anyja közreható magatartást tanúsított saját halálában. Csodával határos, az asszony halála előtt három héttel kötött életbiztosítást. A biztosító fizetett, a férj király, hozzájutott másfél millióhoz, számonkérés semmi, futtat mást tovább.

Emlékeztető a T. Márkus ügyében tartott gyermekvédelmi esetkonferenciáról

Jelen vannak:

  • Dr. B. L. - Főv. Önk. Budai Területi Gyerekkórház főigazgatója
  • B. M. - Bp. Erzsébetvárosi Polgármesteri Hivatal jegyzői szintű gyámhatóság
  • Dr. P.P. - Bp. Erzsébetvárosi Polg.mesteri Hiv. jegyzői szintű gyámhatóság
  • E. K. - mint moderátor - Budapest II. ker. Gyámhivatal
  • Sz. P. - volt gyám, Béke Nevelőotthon
  • M. K. - megdigyelőként, ELTE Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszék
  • S. Sz. - II. ker. Családsegítő és Gyermekjóléti Szolg. intézményvez.


E.K: Ismerteti T. Márkus ügyének előzményeit, és azt, hogy a gyerek átmeneti nevelésbe vételét 2001. július 2-án megszüntették.

S.Sz: Elmondja, hogy a gyerek ügyvéd előtt nyilatkozott, hogy ügyeinek intézésében, cukorbetegségének kezelésében együttműködik, megteszi a szükéséges tennivalókat.
- A felülvizsgálati tárgyaláson a gyerek ügyvéd előtt tett nyilatkozatának köszönhetően szüntették meg az átmeneti nevelésbe vételt, T. Márkus hazakerült az apához, de elrendelték a gyerek védelembe vételét.
- A gyerek nem működik együtt, a megszüntetés óta eltelt időben sem az apa, sem a gyerek együttműködési készsége nem változott.
- Megkérdezi a jelenlévőket, tud-e valaki olyan körülményről, amely arra utal, hogy lesz változás.

Megérkezik K. Pál - kórházi pszichológus

E.K: Felteszi a kérdést a pszichológusnak, hogy tehet-e egy gyerek ilyen nyilatkozatot.

Sz.P: Elmondja, hogy a gyerek 2002 augusztusában nagykorú lesz, megfontolandó, mit lehet tenni.
- Elmondja, hogy ő az apával kapcsolatot tartott, vele szemben az apa nem volt agresszív. A gyerek "elkényeztetett", közösségbe nem hagyta bevonni magát, ellenállt, "és játszott" a vércukorszintjével. Annak ellenére, hogy orvosi vélemény alapján dolgozhat, a gyerek nem volt erre hajlandó, többször olyan mértékben megemelte vércukorszintjét, hogy kórházba kellett vinni.
- Az apa addig működött együtt a bócsai nevelőotthonnal, amíg meg nem kapta a gyerek a másfél millió forintot.
- Az apa hónapról hónapra felvette a gyerek árvasági járadékát, amit letagadott a nevelő előtt.
- A gyerek félrevezette a nevelőit és az apjának is hazudott a körülményeit illetően.
- A gyerek számára biztosítva volt, hogy levizsgázhasson az általános iskola 8. osztályos tananyagából, elintézték, hogy sikeres vizsga esetén továbbtanulhasson - az apa nem vitte el a vizsgára a gyereket.
- Elmondja, véleménye szerint eseti gondnokot kellene kijelölni, hogy a gyerek pénzét ne az apa kezelje, és a gyereket az apától elszigetelten kellene gondozásba venni, kizárólag így lehetne hatni rá, mert az apa nem veszi figyelembe a gyerek létérdekeit sem, kizárólag az a célja, hogy a gyerek pénzét megszerezze. A gyerek viszont játszik a körülötte lévőkkel. Kérdéses, milyen prognózis várható.

K.P: Röviden ismerteti a gyerek anamnézisét, elmondja, hogy véleménye szerint a gyerek nem dolgozta fel sem a betegségét, sem anyja halálát, akihez kötődött. Skizofrén képet mutat, van rálátása a betegségére, és saját maga menedzselésére, de folyamatosan visszaél, kijátssza a helyzeteket. Nem tartotta be a terápiás megállapodást, kijátszotta a kórházat is. Csodákat nem lehet várni tőle, labilis személyiség, kívülről erősen befolyásolható.
- Szanatóriumi elhelyezést javasol, hogy lehessen látni, hogyan viselkedik a gyerek az apától távol, mennyire tartja be a szabályokat.

Sz.P: Megemlíti, hogy a gyereknek fel volt kínálva a szanatóriumi kezelés, amit visszautasított.
- Elmondja, hogy egy ideig, amíg az apa nem vett egy mobiltelefont a gyereknek, Bócsán, az apától elszigetelt időszakban a gyerek cukra is nagyjából rendben volt. A mobil meglététől kezdve romlott a helyzet (a gyerek cukorszintje, illetve az apával való együttműködés).

B.L: Elmondja, hogy a gyógyászati gyakorlatban szükséges és megszokott közvetlen nyílt kapcsolat az orvos és a beteg között a kezdetektől fogva hiányzott a gyerek részéről.
- A gyerek lehetetlenné tette a folyamatos kezelést, rendszeresen megszökött, majd önként jelentkezett újra kezelésre.
- Pszichiátriai osztályon látja biztosítottnak a gyerek kezelését.
- Elmondja, hogy a gyerek testi fejlettsége kb. egy tizenegy éves gyerekének, lelki fejlettsége kb. egy kilenc-tízéves gyerekének felel meg, ezért úgy gondolja, gyerek tönkremegy, ha zárt intézetben, a kortársai között helyezik el.

S.Sz: Mindketten úgy vélik, a korlátozó gondnokság alá helyezés talán

Sz.P: megoldható lenne. A kortársak közötti elhelyezés egy ilyen testi és lelki alkatú, konfabuláló gyerek számára olyan légkört eredményezne, hogy előbb-utóbb kénytelen lenne megszökni.

S.Sz: Reális-e a veszélye annak, hogy a gyerek bekómál?

B.L: Az a csoda, hogy eddig ez csak kétszer fordult elő.

Sz.P: Megismétli, hogy a gyerek képes előidézni a szinte kómás állapotot minden olyan helyzetben, amikor teljesítenie kellene.
- Az apa erkölcsileg nem alkalmas a gyerekkel való törődésre, mindenkivel ellenséges, de az erő előtt meghunyászkodik, valójában gyáva ember.

K.P: Az apa az egész világra haragszik, de hogy ez mitől és mióta van, nem tudjuk.

Felmerült a kérdés, ki jelentette be a gyerekkel kapcsolatos problémát.

S.Sz: Az iskola nem jelzett, mert a gyerek betegségének tudták be a visszahúzódását.
- A gyerek évek óta súlyosan bántalmazott volt.

Sz.P: Az apa mindig magára hagyta a gyereket és az anyát minden problémájukkal.

E.K: Az anya az apa mellett prostituálódott, az apa a gyerekkel zsarolta az anyát, aki teljesítette is a prostitúciós elvárásokat.
- Az anya mindenhová magával cipelte a gyereket.
- Csak az apáról való teljes leválasztás vezethet megoldáshoz, lakásotthonban történő elhelyezés elképzelhető lenne, ott lehetősége lenne, hogy vegyes korú gyerekek között a személyiségének megfelelő korosztályhoz kapcsolódjon, mert annyi belátása nincs magától, hogy oda való.

Sz.P: Az apa a saját felelősségét elhárítja, egyáltalán nem ismeri el. Úgy tűnik, nem szereti a gyereket.
- Két fordulópont volt az apa viselkedésében: az egyik ilyen pillanat az volt, amikor megérkezett a gyerek számlájára megérkezett a másfél millió forint; a másik ilyen pillanat az volt, amikor bebizonyosodott, hogy nem ő ölte meg az anyát.

S.Sz: Elmondja, hogy az iskolapszichológus tudott arról, hogy az apa prostitúcióra kényszerítette az anyát, tudott arról, az anya pénzt gyűjtött, hogy a gyerekkel együtt megszökhessen az apától.

K.P: A gyerek kb. félévente jelentkezik csak a kórházban kezelésen.

S.Sz: Védelembe vételi eljárás csak akkor indítható el, ha együttműködés várható a gyerektől.

B.L: Elmondja, hogy szerinte valaki felírja a gyereknek az inzulint, mert a kórházban csak hat hétre való adagot írnak fel neki.

Sz.P: Amikor utoljára elvitték a gyereket, V.doktornő megbeszélte a pszichiátrián, hogy a gyerek visszajöhessen kezelésre.

K.P: A gyerek a diabetesszel kapcsolatban szinte mindent tud, tisztában van azzal, mit kell tennie vészhelyzetben.

S.Sz: A mostani jogi helyzet nem megfelelő, hogy a gyerek sorsa megnyugtatóan rendeződjön.
- Felmerül a kérdés, hogy az ellátórendszeren belül van-e - akár az alapellátásban, akár a szakellátásban - jó megoldás.

Sz.P: A gyámhivatal megtilthatja az apával való kapcsolattartást, erre történtek már kísérletek.
- A gyerek nem hajlandó tanulni, nem akar dolgozni, ezért ő személy szerint a szakellátást javasolja, de tekintettel kell lenni a gyerek közelgő nagykorúságára.

E.K: Javasolja, hogy helyezzék korlátozó gondnokság alá a gyereket.

S.Sz: Elmondja, hogy ennek érdekében, a Gyvt. 132. §-a alapján, kezdeményezi az apa és a gyerek igazságügyi orvosszakértői vizsgálatát.

B.L: Elmondja, hogy háromnegyed évet rövidnek tart arra, hogy a gyerek - nagykorúvá válva - képes legyen az önállóságra; előbbre kell tekinteni, és hosszabb távú megoldást keresni.

Sz.P: A gyermekvédelemnek viszont ellátási kötelezettsége van, tennie kell valamit.

E.K: El lehet-e indítani a korlátozó gondnokságba vételt? Ha igen, mielőbb el kell indítani. Ehhez pszichiátriai szakvélemény kell. A V. Alapítvány végezhet pszichiátriai vizsgálatot.
- Újra szakellátásban kell kezelni a gyereket, és mindent meg kell tenni azért, hogy biztosítva legyen az ellátása.

Utóirat: a nyomozás alapján a kiskorú veszélyeztetésének bűncselekményét erkölcstelen életmódjával az anya követte el. Az apa vétlen a gyermek állapotában.

2003. augusztus 9.







 
logo
  a prostitúció visszaszorításáért
(C) copyright: Minden jog fenntartva - All rights reserved
Nyitóoldal