Nyílt levél az országgyűlési képviselőkhöz és a kormánytagokhoz

2003. szeptember 17.

A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom levele az országgyűlési képviselőkhöz és a kormánytagokhoz. Megkapta valamennyi képviselő és kormánytag, név szerint.
Megjelent az Élet és Irodalom c. hetilap 2003. szeptember 19-i számában.


Tisztelt Képviselő!

A három hatalmi ágnak, valamint a társadalomnak a prostitúcióhoz való viszonyulása, továbbá a prostitúcióból fakadó problémák kezelése nagyban eldöntheti, hogy sikerül-e végre egy olyan jogállamot megteremtenünk Magyarországon, amelyben mindenkinek biztosítjuk az alapvető emberi jogokat.

A rendszerváltás óta sok tízezer nő vált áldozatává a prostitúció kizsákmányolásából élő bűnözői köröknek - anélkül, hogy ezek az igen súlyos, tömeges jogsértések a nyilvánosság előtt emberi jogi problémaként jelentek volna meg.

A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom alapvetően elhibázottnak tartja a prostitúció 1999 óta folytatott kezelését, mivel a hatóságok a gyakorlatban lényegében csakis a prostitúció áldozatait, a prostituált nőket üldözik - holott a törvényhozás a szervezett bűnözéssel szembeni fellépést ígért.

Magyarország ötven éve nem tett semmit a New York-i Egyezmény 16. Cikke megvalósítására, mivel semmilyen szociális, gazdasági, nevelési, egészségügyi intézményt vagy programot nem hozott létre a prostitúció megelőzésére, valamint a prostituáltaknak a prostitúcióból való kimentésére, a normális életviszonyokba való beillesztésére, a prostitúción élősködő bűnözőkkel szembeni védelmükre, és a tőlük való függésük felszámolására.

Az egész világon bebizonyosodott már, hogy a vigalmi negyedek a pénzmosás és a rendőri korrupció legfőbb színterei, és a bennük működő bordélyokat a legálisnak feltüntetett vékony front mögötti illegális tevékenységek tartják fönn. Ez nem is lehet másként, hiszen mindez a prostitúció belső természetéből fakad. A gyorsan tönkremenő prostituáltak utánpótlását csak a legkülönbözőbb kényszerítésekkel lehet biztosítani: nő- és gyermekkereskedelemmel, szexuális erőszakkal, drogfüggéssel, veréssel, zsarolással, emberrablással. Így feltehető a kérdés: A bordélyok és vigalmi negyedek szorgalmazói tisztában vannak-e azzal, hogy akarva-akaratlanul az alvilág érdekeit támogatják és ezen körök cinkosai lesznek?

Egy az emberi jogokat elfogadó állam nem adóztathatja, továbbá intézmények teremtésével nem segítheti azt, hogy bűnözők a nekik kiszolgáltatott gyerekeket, serdülőket és felnőtteket szexuális rabszolgaságba taszítsák, és intim testnyílásaikra redukált tárgyként forgalmazzák.

A prostitúció 1999-ben bevezetett szabályai az önkormányzatokat - minden tiltakozásuk ellenére - arra szorítják, hogy helyszínt teremtsenek azon nők használatára, akiket erőszak-sorozatok által, önálló akaratuk megtörésével szexuális önrendelkezésük feladására kényszerítettek. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvény értelmében mindez nem önkormányzati feladat. Viszont önkormányzati feladat a törvény 8. §-a szerint a közösségi tér biztosítása a közművelődésre, tudományos, művészeti tevékenységre, sportra, feladat az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése, a közbiztonság erősítése, az alapfokú nevelésről, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásról, valamint a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodás.

A prostitúció és a mögé rejtőző emberkereskedelem állami intézményesítése helyett olyan törvénymódosításokra kérjük az Országgyűlést, melyek:
1. Biztosítják a prostitúció szervezőivel, fenntartóival és hasznának lefölözőivel szembeni szigorú fellépést, és ennek érdekében betömik a hatályos Büntető törvénykönyv, valamint a bírói és rendőrségi gyakorlat hézagait.
2. Véget vetnek a prostituáltak megregulázásának, zaklatásának és rendőrségi üldözésének, egyúttal a New Yorki Egyezménynek megfelelően segítik őket kényszerpályáik elhagyásában, testi és lelki sérüléseik begyógyításában, emberi méltóságuk helyreállításában, továbbá abban, hogy vissza tudjanak illeszkedni a normális társadalomba.
3. Valamint olyan törvények meghozatalára kérjük a törvényhozókat, melyek részben közösségi felvilágosítás útján, részben közösségi nyomás és szankcionálás révén alkalmasak arra, hogy megelőzzük, illetve visszaszorítsuk a mások alávetésének és személytelen, erőszakos használatának igényét, a prostitúciót fenntartó úgynevezett kliensi keresletet- amiképpen ezt teszik Svédországban, az USA-ban, és tervezik tenni ez év végétől Finnországban.

Mi kell a klienseknek? A nemzetközi adatok szerint a férfiak mintegy tíz százaléka vesz igénybe visszatérően prostitúciót. Egy biztos: A kliensnek nem partner kell, hanem feltétel nélkül rendelkezésre álló, érzelmi befektetés nélkül bármire használható, totálisan alávethető, tárggyá alacsonyított nő. Tévednek, akik azt hiszik, hogy akár a zónákkal, akár a vigalmi negyedekkel vagy a bordélyokkal megszabadulhat a társadalom egy krónikus problémától. A kliensek nem csak a prostituáltakat fertőzik meg nemi betegségekkel, de haza is viszik a más kliensek által megfertőzött prostituáltak betegségeit is. A sokat emlegetett "ellenőrzött körülmények" ugyanis, bármily abszurd is ez, nem jelentik a kliens kontrollálását: se betegségeinek, se brutalitásra való hajlamainak ellenőrzését. Ez pedig mind közegészségügyi, mind emberi jogi szempontból feloldhatatlan és elfogadhatatlan önellentmondás.
A lakosság nyugalmát nem a prostitúció szabályozása, hanem visszaszorítása szolgálja. A bordélyok legalizálása és a vigalmi negyedek létrehozása a nemzetközi tapasztalatok tanulságai szerint hazánkban is oda vezetne, hogy bővülne a külföldről hozzánk eladott prostituáltak felvevőpiaca, fellendülne a szexturizmus, tehát még több külföldi kliens hurcolná be hozzánk nemi betegségeit. A "legalizálás" elkerülhetetlenül a prostitúciós piacnak a maffiák közötti felosztási harcát váltja ki a már ismert kísérőjelenségekkel: például kölcsönös leszámolások, robbantgatások. Fokozódna az erőszak a gyermekek ellen. Akárhogyan is próbálkoztak eddig a világ országaiban a prostitúció "legalizálásával", az eredmény mindig a "legális" prostitúció méreteit nagyságrendekkel meghaladó, erőszakkal szervezett illegális prostitúció, továbbá az ennek következtében meghatványozódó rendőri korrupció, fegyver- és drogkereskedelem lett.

Akik a luxusprostituáltak meggazdagodásaként és "unatkozó háziasszonyok" könnyű jövedelem kiegészítéseként kívánják definiálni a prostitúció alapproblémáját, és ekként kívánják kezelni, azok tudatosan félrevezetik a társadalmat, és cserbenhagyják a prostitúciót elszenvedők tízezreit. Mindenki tudja, hogy Magyarországon a prostituált nők többsége állami nevelőintézetekből, árvaházakból kerül ki, illetve gyönge családi és társadalmi kapcsolatokkal rendelkezik. A nemzetközi adatok szerint a prostituáltak mintegy nyolcvan-kilencven százalékának a korábban elszenvedett rendszeres fizikai és szexuális erőszak folytán károsodik az önbecsülése, a testével és személyével való önrendelkezési képessége. A kliens ezzel a károsodással él vissza.

Az állam és törvényhozás az emberi jogok tekintetében nem mondhat kétfélét állampolgárainak: gyerekeknek és felnőtteknek. Nem mondhatja, hogy fontos, hogy mindenki vigyázzon testi épségére és személyiségének integritására és ehhez az állam minden segítséget megad, másrészt viszont vannak olyanok, akikre gyermekkorukban nem tudtunk vigyázni: nem tudtuk megvédeni őket súlyos abúzusoktól, ezért felnőttként is magukra hagyjuk őket. Nem védjük meg őket azokkal szemben, akik vissza kívánnak élni velük, sőt legalizáljuk és megadóztatjuk ezt a visszaélést, amit ezáltal társadalmi normává is emelünk.

A meggyötört prostituáltak látványának falak mögé tüntetése nem szünteti meg azokat a súlyos társadalmi problémákat, melyek a prostitúciót kitermelik, és amelyek a prostitúció konzerválásával tovább burjánzanak.

Csatoljuk a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom alapító felhívását. Kérjük, csatlakozzon mozgalmunkhoz. További információkért látogassa meg honlapunkat: prostitucio.hu

Kelt Budapesten, 2003. szeptember 17-én, szerdán

a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom részéről:
Adamik Mária, szociálpolitikus, Ombudsnő Programiroda;
Bálint Zsuzsanna, egyetemista;
Betlen Anna, közgazdász;
Birtalan Balázs, író;
dr. Botta Ádámné, marketing-kommunikációs szaküzemgazdász;
Cs. Kádár Péter, médiaszakértő;
Csapó Ida, újságíró, tréner;
Csillag Ádám, filmrendező;
Elekes Irén Borbála, könyvtáros;
Fábián Katalin, politológus;
Flaskay Éva, a Kék Vonal Gyerektelefonszolgálat vezetője;
Forgács Zsuzsa, szociológus, történész;
Geresdi Zsolt, pszichológushallgató;
Gosztonyi Ágnes, újságíró;
Juhász Géza, jogvédő, Habeas Corpus Munkacsoport;
Kalmár Gabriella, újságíró;
Kádár Endréné, nyugdíjas adminisztrátor;
Kádár Irén Zsófia, csecsemő- és gyermekgondozónő;
Kemény Vagyim, szociológus;
Kozma Blanka, szakközgazdász, Közéleti Roma Nők Egyesülete Jogvédő Iroda;
Kurcz Éva, szociálpolitikus;
Kuszing Gábor, fordító, lektor, pszichológushallgató;
Lénárt Borbála, gyógypedagógus, áldozatvédő;
Margit Patrícia, újságíró;
Mélykuti Ilona, újságíró;
Morvai Krisztina, büntetőjogász;
Pásztor Erika Katalina, egyetemi adjunktus;
Riczu Julia, ügyintéző;
Sajgál Rózsa, szociológus;
Sándor Bertalan, katolikus lelkész, Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért;
Sándor Erzsi, szerkesztő;
Sándor Judit, jogász;
Szabó Valéria, asszisztens;
Szeverényi Vajk, régész;
Takács Mária, tanár;
Varsa Eszter, a Közéleti Roma Nők Egyesülete tagja;
Vásárhelyi Dániel, vállalkozó; valamint
a Női Média Lobby és a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE)







 
logo
  a prostitúció visszaszorításáért
(C) copyright: Minden jog fenntartva - All rights reserved
Nyitóoldal