Levél Lévai Katalinhoz

Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom nevében

Lévai Katalin
esélyegyenlőségi miniszter részére



Tisztelt Miniszter Asszony!



Nagyra becsüljük a prostitúció és a nőkereskedelem visszaszorítása érdekében tett bátor és egyenes állásfoglalásait. Reméljük, hogy sikeresen fogja a kormányt meggyőzni arról, hogy Magyarország nem léphet a prostitúció legalizálásának lejtőjére, mely száz évvel vetné vissza a honfitársnőink helyzetét, szabadságjogait és életminőségét.

Az Ön hatáskörét leíró kormányrendelet felhatalmazza Önt, hogy működjön közre a nőket érintő egyenlőtlenségek megszüntetésére irányuló tevékenységben, a nők kirekesztettségének mérséklésében, koordinálja a nők hátrányos megkülönböztetésének felszámolását, az esélyteremtést célzó kormányzati intézkedéseket, érvényesítse az esélyegyenlőségi szempontokat a kormányzati tevékenységben.

Ezért arra kérjük Önt, hogy kezdeményezze és koordinálja a prostitúcióra vonatkozó jogszabályok gyökeres és átfogó felülvizsgálatát, a prostitúcióban lévő nők, gyermekek és férfiak társadalmi integrálására irányuló kormányzati intézkedés-sorozatot, a vonatkozó ENSZ-egyezmények talaján. Mint azt Ön is tudja, az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezmény több cikkelye is előír a magyar állam részére a prostitúció és az emberkereskedelem visszaszorítására irányuló feladatokat. Különösen az 1-4., 16., 19., 20. cikkelyek, melyek nemcsak a bűnüldözést, hanem a prostitúció áldozatainak megsegítését és társadalmi beilleszkedésük előmozdítását is előírják. Sajnos e feladatokat a magyar állam az elmúlt évtizedekben egyáltalán nem látta el, még a bűnüldözés terén is csak ímmel-ámmal lépett fel a nőkereskedőkkel és a prostitútorokkal szemben - mely tény előtt teljes értetlenséggel és felháborodással állunk.

Ráadásul az említett egyezmény Magyarország részéről történt aláírása óta eltelt 49 év alatt a magyar jogszabályok, ha változtak is, mindvégig ellentétesek voltak az Egyezmény előírásaival. A demokratikus rendszerváltás után kidolgozott 1999-es szabályozás alapvetően sérti az Egyezményt. Az Egyezmény ugyanis a prostitúciót emberhez nem méltó kizsákmányolásnak, s ezért felszámolandó jelenségnek tartja:

"(...) a prostitúció és az azt kísérő rossz, a prostitúció céljait szolgáló emberkereskedés az emberi személy méltóságával és értékével összeegyeztethetetlen és veszélyezteti az egyén, a család és a társadalom jólétét"

Az 1999-es magyarországi szabályozás ellenben a prostitúció jelenségének elfogadásán nyugszik, s a prostitúció gyakorlása jogi kereteit kívánja megteremteni. A hatályos szabályozás arra a téves koncepcióra épül, miszerint a nőkereskedelem felszámolható a prostitúció elleni küzdelem nélkül. Holott a valóságban a prostitúció piaca gerjeszti és működteti a nőkereskedelmet az egész világon. Ezért elvben sem lehet eredményes a nőkereskedelem elleni fellépés mindaddig, amíg annak táptalaját, a prostitúciót a jogrend eltűri. Más kérdés, hogy bűnüldöző hatóságaink közömbössége folytán a nőkereskedőket gyakorlatilag csak papíron fenyegeti államunk.

Takács Albert általános ombudsmanhelyettes többször is úgy foglalt állást, hogy az önkormányzatoknak törvényes kötelessége volna a türelmi zónák kijelölése. Kérjük Önt, tájékoztassa Takács Albert urat arról, hogy a hatályos törvényi szabályozás sérti a nemzetközi emberi jogi egyezményeket, s ezért eleve meg sem lehetett volna alkotni. Kérjük továbbá, javasolja az állampolgári jogok országgyűlési biztosainak, hogy lépjenek fel a prostitúció 1999-ben hozott szabályozása ellen, mivel az a nőkkel szemben súlyosan diszkriminatív. (Lásd: Juhász Géza - Wirth Judit: Hogyan sérti meg a magyar állam a nők emberi jogait a prostitúcióval kapcsolatban?, olvasható a következő internetcímen: http://prostitucio.hu/cedaw.arnyekjelentes.prostitucio.reszlet.php)

Mint azt a Miniszter Asszony is tudja, az ENSZ nőjogi (CEDAW) bizottsága 2002. augusztusában ajánlásokat tett Magyarországnak a nők emberi jogainak biztosítására, s egyebek között felhívta hazánkat a türelmi zónák rendszerének felszámolására, mivel az "megnehezíti a prostitúció kizsákmányolóinak büntetését, és így tovább ronthatja a prostituált nők helyzetét". A Bizottság továbbá elvárja Magyarországtól, hogy biztosítsa "a prostituált nők kizsákmányolásának hatékony tilalmát, valamint kínáljon egészségügyi, szociális és különféle emberi jogvédő támogatásokat, szolgáltatásokat."

Kérjük végül a Miniszter Asszonyt, készítsen a parlamenti képviselők számára tájékoztató anyagokat, melyek megértetik a képviselőkkel, hogy:

  • A türelmi zónák rendszerének kísérlete megbukott.
  • A vigalmi negyedek létrehozása, a bordélyok legalizálása pedig nemhogy nem segítené az emberkereskedelem és illegális bordélyok által gerjesztett problémák megoldását, hanem kezelhetetlenné teszi azokat. Például Németországban és Ausztrália Viktoria államában a bordélyok legalizálását követően három- illetve tízszeresére nőtt az illegális bordélyok száma, továbbá fokozódott a gyermekek prostituálása. Illúziókat kerget tehát az, aki a prostitúció szabályozásától várja a kriminalitás visszaszorulását. A nemzetközi tapasztalatok szerint a bordélyok legalizálása elfogadhatónak tünteti fel a prostitúciót, s ezáltal fokozza a kliensi keresletet, növeli a piacot. Az illegális bordélyok azonban mindig sokkal jövedelmezőbbek, s emiatt a rendőri korrupció is mindenütt kivédhetetlennek bizonyult. A vigalmi negyedek a szervezett bűnözés és a pénzmosás legfőbb színterei az egész világon. Ráadásul a formailag legális bordélyokban a "vállalkozóvá" avanzsált bűnözők ugyanolyan mértékű erőszakot alkalmaznak a prostituáltak kényszerítésére, mint a nem adózó bordélytulajdonosok.
  • A prostitúció jelensége a prostituáltak önrendelkezési jogainak tagadásán nyugszik. A prostitúció iránti szükségletet csak az emberi jogok súlyos, ismétlődő megsértésével lehet kielégíteni. A prostitúció utánpótlásának biztosítása a világon sehol sem működik a nők és gyereklányok elleni tömeges erőszak feletti állami szemhunyás nélkül. Hatalmas erőket mozgósít a szervezett bűnözés az önrendelkezési jogaik gyakorlásától megfosztott lányok és fiatal nők tömegeinek prostitúcióra kényszerítése érdekében.
  • A prostitúció legalizálása irányában tett minden lépés a nők jogainak társadalmi méretekben történő csorbítását idézi elő. Az egész nőtársadalom látja kárát annak, ha elfogadottá, nyilvánosan és a magánéletben vállalhatóvá válik a nők szexuális használati tárggyá degradálása, azaz a személytelen, erőszakos szexualitás.
  • A prostitúciót tehát vissza kell szorítani, nem pedig szabályok között lehetővé tenni. A prostitúció visszaszorítása nem utópia: ezt bizonyítja a sikeres svédországi példa, ahol a prostitútorokat és a klienseket is kriminalizálták.
Tájékoztatásul megküldjük Önnek a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom által Lamperth Mónika belügyminiszterhez írott levelet.

Kelt Budapesten, 2004. április 8.

További sikerekben gazdag munkát kíván:

Bódis Enikő
Dögei Ilona
Elekes Irén Borbála
Forgács Zsuzsa
Gargya Marietta
Juhász Géza
Morvai Krisztina
Sáfrány Réka
Szil Péter







 
logo
  a prostitúció visszaszorításáért
(C) copyright: Minden jog fenntartva - All rights reserved
Nyitóoldal