Morvai Krisztina:

Megnyitóbeszéd

a Mozgalom 2004. május 28-i konferenciáján

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Kollégák!

Nagy szeretettel köszöntöm Önöket a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom Konfereniáján, az Európa Tanács Budapesti Ifjúsági Központjában. Morvai Krisztina vagyok, az ELTE Büntetőjogi Tanszékének docense, a Mozgalom egyik tagja.

Engedjék meg, hogy mielőtt köszönetet mondanék vendéglátóinknak és támogatóinknak, s bemutatnám előadóinkat és közreműködőinket, néhány szót szóljak a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalomról.

Először is a nevünkről. A szűk egy év alatt, amióta megalakultunk, számtalanszor halottam azt a kérdést, hogy vajon nem volt-e túl ambiciózus ez a névválasztás, nem tűztünk-e ki elérhetetlen célt már a nevünkkel - Prostitúció Nélküli Magyarországért?

A válaszhoz szeretném segítségül hívni képzelőerejüket, történelmi fantázájukat. Pörgessük vissza az időt - történelmi léptékkel mérve nem is olyan távolra, úgy három emberöltőnyivel ezelőttre. Képzeljünk el egy tanácskozást. Komoly, okos, felelősségteljes emberek ülnek egy tárgyalóasztal körül öltönyben, nyakkendőben. Mindnyájan fériak, természetesen, hiszen hogyan is kerülhetett volna nő abban az időben egy fontos tanácskozásra - s mindnyájan fehér bőrűek. A tanácskozás egy pontján az egyik úr megszólal: "Uraim, arra gondoltam, nincs rendjén ez a rabszolgaság nevű intézmény. A Jó Isten minden egyes embert szabad és teljes életre teremtett. Szabadítsuk fel a rabszolgákat!". A teremben síri csönd lett, senki nem tudta, mit is kellene erre mondani, hiszen ezidáig úriemberek között nem volt szokás nyilvánosan meghibbanni. Valaki végre megtörte a csendet, megszólalt: "De hát, kérem szépen a rabszolgaság az egyik legősibb intézmény a világon. Mindig is volt, és természetesen mindig is lesz. Milyen lenne a világ rabszolgaság nélkül?" A többiek felbátorodtak, újabb résztvevő szólalt meg: "A rabszolgaságra komoly társadalmi igény van, kérem. Ki művelné meg az ültetvényeket, mi történne a gazdasággal rabszolgák nélkül?" Egy másik úr, aki szociális érzékenységéről volt ismert, azt kérdezte: "De hát akkor miből fognak megélni a rabszolgák? Honnan lesz munkájuk, hiszen az egész gazdaság a rabszolgaságra épül?" "És egyáltalán - mondta valaki más -, biztos, hogy a rabszolgák olyan rosszul érzik magukat? Megszokták már a helyzetüket, mit tudnának tulajdonképpen kezdeni a szabadságukkal?" A köreikben született reformerként ismert következő felszólaló nagysikerű javaslattal állt elő: "Szabályozzuk a rabszolgaságot! Határozzuk meg, hogy mi az a minimális ellátás, amit egy rabszolgának kapnia kell, milyen körülmények között tartható egy rabszolga, miben állhat az a házi fenyítőjog, ami megengedhető, és mi az, amit már nem kell elviselnie..."

Sok volt az aggály, az ellenérv, de a cél megvalósult. A rabszolgaságot felszámolták. Mert magasra tették a mércét.

Hölgyeim és Uraim, kedves kollégák! A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom, hasonlóan a világ más prostitúcióellenes mozgalmaihoz azért jött létre, hogy belátható időn belül hasonló képzelőerő kelljen ahhoz, hogy elhiggyük: létezett prostitúció, s ezt lehetett természetesnek tekinteni. Hogy létezett az embereknek egy olyan osztálya, amely bizonyos biológiai igényeire hivatkozva azt követelte, hogy az emberek egy másik osztálya, elsősorban nők és gyermekek, ezt az igényt elégítsék ki. Hogy meghazudtoltuk az emberiség túlélésére esélyt adó legfőbb elvet: hogy minden egyes emberi élet önmagában is cél, hogy minden egyes embernek emberi méltósága és küldetése van. Meghazudtoltuk, mert alacsonyra tettük a mércét, s mert elhitették velünk, hogy léteznek emberek, akik eszköznek, biológiai szükségletkielégítési eszköznek jöttek erre a világra, s nem pedig célnak, teljes emberi életet élni. S voltak államok - bármilyen hihetetlen is lesz ez majd -, amelyek ehhez asszisztáltak, sőt ezt támogatták.

Legyen ez minél előbb csupán egy rossz, szégyenletes emlék. S hogy hogyan jussunk el odáig, arra keresünk válaszokat ezen a mai konferencián. Érveket, magyarázatot szeretnénk Önök elé tárni annak érdekében, hogy teljesíteni tudjuk a hívást és a felhívást: "legyetek mindig készen arra, hogy választ adjatok, mire alapozzátok reménységeteket!"

S hogy már az elején világos legyen: fő célunk annak megakadályozása, hogy Magyarország kilépjen a New Yorki egyezményből, annak megakadályozása, hogy Magyarországon legálissá váljék a prostitúció. Célunk továbbá annak elérése, hogy az állam egy holisztikus szemléletű, komplex cselekvési tervvel, a prostitúciót nem csupán rendészeti kérdésnek tekintve megelőzze a prostitúció világába történő bekerülést akár kliensként, akár prostituáltként; illetve támogassa a prostitúcióból való kilépést, az új, méltóságban megélt, valódi küldetést teljesítő, teljes emberi életet mind a volt prostituáltak, mind a volt kliensek számára.

Ehhez kérjük az Önök segítségét, támogatását, s figyelmét a mai konferencián. Szeretném megköszönni a konferenciához nyújtott nagylelkű támogatást a Házigazdánknak, az Európa Tanács Budapesti Ifjúsági Központjának, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalnak, Svédország kormányának illetve budapesti Nagykövetségének, az Egyesült Államok kormányának, az Európai Női Lobbinak, s a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom azon tagjainak, akik fáradhatatlan önkéntes munkájukkal nagy szeretettel és elhivatottsággal készítették elő a mai nap sikerét.

Szeretném megköszönni Sándor Erzsi újságíró/szerkesztőnek, a Mozgalom tagjának, hogy elvállalta a mai napra a moderátor szerepét, s hálásan megköszönöm előadóinknak, hogy ma itt vannak velünk s átadják nekünk felbecsülhetetlen értékű tudásukat, tapasztalataikat.






 
logo
  a prostitúció visszaszorításáért
(C) copyright: Minden jog fenntartva - All rights reserved
Nyitóoldal