A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom alapító felhívása

2003. augusztus 3.

2003. augusztus 3-án az aláíró kilenc személy Budapesten útjára indította a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalmat. A mozgalom célja a prostitúcióval kapcsolatos egyoldalú tájékoztatás megtörése, a társadalom prostitúcióban nem érdekelt legalább 90 százaléka érdekeinek érvényesítése, a határozott fellépés a prostitúció intézménye ellen. Az alapítók felszólítják az állami vezetőket, hogy nyilvánosan foglaljanak állást: helyesnek tartják-e a prostitúció használatát és intézményesítését. Felhívjuk a magyarországi magánszemélyeket, társadalmi szervezeteket és egyházakat, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz és minden lehetséges fórumon fejezzék ki egyetértésüket az alábbi nyilatkozattal:

Nyilatkozat

Felháborodásunkat fejezzük ki amiatt, hogy mindhárom hatalmi ág megnyilvánulásaival és intézkedései révén folyvást egyoldalúan tájékoztatja a lakosságot a prostitúció megítélésével és társadalmi következményeivel kapcsolatban. Azon hamis alternatíva elé állít bennünket, mintha kizárólag az utcai prostitúció és a bordélyházak között választhatnánk.

Meggyőződésünk szerint a prostitúció intézménye megkülönböztető, a nőket súlyosan diszkrimináló intézmény, mind utcai, mind bordélyházi, mind minden egyéb formájában, az emberi méltóság súlyos megsértése. E meggyőződés alapján áll az Emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában kötött New Yorki Egyezmény is, amely közel ötven éve van hatályban Magyarországon, de amelynek elveit és előírásait a magyar állam mindeddig nem juttatta érvényre. Sőt: 1999-ben a türelmi zónák létrehozására vonatkozó előírással az Egyezménnyel ellentétes törvényt és rendelkezéseket vezetett be. Még az állampolgárok türelmi zónákkal szembeni ellenvéleménye sem számít. Értetlenül állunk azelőtt, hogy e határozott tiltakozás ellenére is csupán a szervezett bűnözői körök és egy kilétét nem vállaló szűk férficsoport érdekei érvényesülnek az egész népességgel szemben.

Válaszút előtt állunk: a Svéd modellt követjük-e vagy némely Dél-Kelet ázsiai ország sorsára juttatjuk az országot. Svédország a prostitúció felszámolásában és nem konzerválásában gondolkodik, ezért a prostituáltat használó kliens oldaláról közelíti meg a kérdést: az ő tevékenységét tiltja és bünteti. Dél-Kelet Ázsia szegény országaiban legális a prostitúció, amely a gazdaság termelő szektorait maga alá gyűrve és elsorvasztva, tömegek számára vált kizárólagos jövedelemforrássá. A prostitúció szabadsága ezekben az országokban gazdasági összeomláshoz, járványügyi krízishez, s a lakosság jelentős részének testi-lelki, szellemi és egzisztenciális elnyomorodásához vezetett. A prostitúció legalizálásával Magyarország sem kerülheti el, hogy a nemzetközi nő- és gyermekkereskedelem felvevőpiacává váljon, a rendszeresen pozitív példaként emlegetett Hollandiához hasonlóan. Hollandiában, miként a prostitúciót legális tevékenységként kezelő más fejlett országokban is, az illegális, a menekülteket és gyermekeket kizsákmányoló prostitúció minden mértékadó becslés szerint többszörösen felülmúlja a legális keretek között működő prostitúció méreteit.

Felszólítjuk az Országgyűlés elnökét, a miniszterelnököt, a belügyminisztert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, a legfőbb ügyészt, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, az egyházakat, a tudományos élet vezető képviselőit, a köztévék és a kereskedelmi tévék elnökeit, a társadalmi szervezeteket, ezen belül különösen a roma érdekvédelem szervezeteit, hogy nyilvánosan foglaljanak állást: helyeslik-e a prostitúció legalizálását, intézményesítését vagy sem? Helyeslik-e, hogy nehéz helyzetben lévő lányaink, nővéreink, hozzátartozóink számára a testi, lelki és szexuális önrendelkezésről való lemondás kínálja a megélhetés útját?

Kérdezzük a nőket és a férfiakat, kérdezzük az egészségügyi és oktatásügyi hatóságokat: tisztában vannak-e azzal, hogy a prostitúciót igénybe vevő férfiak jelentős része családban, párkapcsolatban élő ember? Számításba veszik-e azt, hogy a prostitúció iránt keresletet támasztó férfiak nem csak a prostituáltakat, de a prostitúció világától érintetlen feleségüket, szerelmüket, barátnőjüket is megfertőzik az AIDS, a hepatitis és más, szexuális úton terjedő súlyos betegségek kórokozóival? Elgondolkoztak-e azon, hogy milyen hatással van a prostitúció igénybevétele, ez az emberi méltóságot sárba tipró gyakorlat a fiúk és lányok, a férfiak és nők közötti kapcsolatok alakulására?

Meggyőződésünk, hogy a prostitúció kezelésének kérdése nem pusztán rendészeti, bűnüldözési kérdés. A prostitúció súlyos társadalmi problémák talaján jött létre, súlyos társadalmi problémák éltetik. Az egész társadalom közös felelőssége a szegénység, az elmaradottság, az etnikai kirekesztés, a tájékozatlanság és a férfiak és nők közötti hatalmi egyenlőtlenség felszámolása.

Felhívjuk a közvélemény figyelmét, hogy az államnak nem feladata kevesek személytelen szexuális késztetéseinek levezetését az emberkereskedők és prostitútorok javára, az erőszak, a szegénység és a kirekesztettség áldozatainak rovására biztosítani. Feladata viszont a 48 éve hatályban lévő emberi jogi dokumentum, a New York-i egyezmény minden előírásának: a megelőzésre, a rehabilitációra, valamint a bűnüldözésre vonatkozó rendelkezéseinek a betartása.


Budapest, 2003. augusztus 3.
Adamik Mária, szociálpolitikus, Ombudsnő programiroda
Betlen Anna, közgazdász
Elekes Irén Borbála, könyvtáros
Fábián Katalin, politológus
Forgács Zsuzsa, szociológus, történész
Juhász Géza, jogvédő
Kozma Blanka, szakközgazdász, Közéleti Roma Nők Egyesülete Jogvédő Iroda
Lénárt Borbála, gyógypedagógus, áldozatvédő
Morvai Krisztina, büntetőjogász







 
logo
  a prostitúció visszaszorításáért
(C) copyright: Minden jog fenntartva - All rights reserved
Nyitóoldal