Nemet mondunk a prostitúcióra.

Nem értünk egyet a New York-i Egyezmény felmondásával, nem értünk egyet a prostitúció, s vele a legembertelenebb bűnözői körök legalizálásával

I. elvi állásfoglalás

Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal álláspontja szerint a prostitúció a nők és a férfiak közötti társadalmi egyenlőtlenség, a nők kiszolgáltatottságának egyik legszélsőségesebb megnyilvánulási formája, s mint ilyen, elfogadhatatlan. (A férfiprostituáltak az összes prostituált elenyésző kisebbségét alkotják, közülük is a döntő többség gyermek, fiatalkorú vagy igen fiatal felnőtt, s azokat is, tömegesen, férfi-kliensek használják.)

A prostitúció nem tekinthető munkának, szabadon választható szakmának. A másik ember kihasználásának igénye - függetlenül attól, hogy ő önként vagy kényszer hatására mondott-e le alapvető emberi és szabadságjogairól - nem tekinthető elfogadható piaci igénynek, amelyet, ha fizetőképes keresletet támaszt, ki kellene elégíteni. Van igény - mindig is volt - mások tulajdonának eltulajdonítására, az államnak mégsem az a feladata, hogy mint megszüntethetetlen jelenséget, a lopást is különféle intézményekbe szervezve legalizálja. Van - mindig is volt - igény a vérbosszúra, Magyarország mégis eltörölte már a halálbüntetést.

A prostituáltakat nem abban kell segíteni, hogy jobb prostituáltak, törvénytisztelőbb vállalkozók legyenek, hanem abban, hogy kiszabaduljanak ebből a mélységesen lealacsonyító, az életre és egészségre súlyosan veszélyes rabságból.

Az állam feladata - a New York-i Egyezmény előírásaival összhangban - a megelőzés, a prostitúciós bűnözők kíméletlen üldözése és megbüntetése, valamint az áldozatok rehabilitálása, társadalomba való visszailleszkedésük elősegítése.

Az esélyegyenlőségi miniszter és hivatala a prostitúció megelőzését és hatékony társadalmi kezelését elősegítő programokat (a nők és más hátrányos helyzetű csoportok esélyeinek javítása, szakemberek képzése, felvilágosító kampányok, a prostitúció világában élők és a veszélyeztetettek számára munkaerő-piaci pozícióik javítása, áldozat-segítő szolgáltatások) kíván indítani a közeljövőben.

II. szakmai, gyakorlati érvek

Az Egyezmény felmondására, a prostitúció legalizálására irányuló törekvések a bordélyházak, vigalmi negyedek bevezetését szorgalmazzák, arra hivatkozva, hogy így lehet biztosítani a prostitúció által terjesztett nemi betegségek visszaszorítását, s így lehet gondoskodni az utcai, valamint az illegális prostitúció megszüntetéséről.

A nemzetközi tapasztalatok, valamint a prostitúció hazai szabályozásának százötven éves tapasztalatai egyaránt arról győznek meg, hogy mindez illúzió: a bordélyházak vagy vigalmi negyedek soha, sehol nem teremtettek rendezett viszonyokat. A nemi úton terjedő betegségek visszaszorítása elképzelhetetlen, ha a terjesztésükben részt vevő személyek közül csupán az egyik (aránytalanul kisebb létszámú) csoportot ellenőrzik. Minden öt napra, három vagy hat hónapra kiállított orvosi bizonyítvány három perc alatt válik holt papírrá, az első fertőző aktus következményeképp. A prostitúció legalizálása egyben a prostitúcióban való kliensi részvétel normalizálását is jelenti. Olyanok is ehhez folyamodnak ezután, akik korábban tartózkodtak a prostituáltak használatától. Minden kutatási adat szerint nő a fertőzéseket, s a prostitúció világában tanult erőszakos szexuális viselkedést terjesztők száma.

A legális prostitúció a világon mindenütt az emberkereskedelem gyűjtő és elosztó bázisává vált. A nemzetközi kutatások és bűnügyi statisztikák tanúsága szerint a prostitúció részleges vagy teljes legalizálásával megjelenő nyilvánosházakhoz szükségszerűen kötődik az ember- és gyermekkereskedelem, s a gyermekprostitúció növekedése, a legalitás mögötti "szürke zónában" terjednek az egyre durvább kizsákmányolási formák.

A prostitúció legális üzletekbe terelése a szervezett bűnözői körök számára jelent felbecsülhetetlen jelentőségű tömeges pénzmosási lehetőséget. Ez a bűnözési ágazat, rendkívüli jövedelmezősége okán a maffiaháborúk, leszámolások rendszeres terepe, ezért a legalizálás: a vigalmi negyedek, bordélyok bevezetése egy ma még Magyarországon alig ismert erőszakhullám megjelenésével járhat.

III. diplomáciai megfontolások

A New York-i Egyezmény felmondása - ha minden szuverén állam maga döntheti is el, milyen nemzetközi egyezményekhez csatlakozik - a magyar külpolitika súlyos kudarca lenne.

A New York-i Egyezmény nem csupán egyetlen, több évtizede elfogadott nemzetközi szerződés, de egyben a nők emberi jogainak védelmét szolgáló nemzetközi jogi intézményrendszer egyik alapeleme. Felmondása esetén a magyar diplomácia az ENSZ legmagasabb fórumain kényszerülne folyamatos magyarázkodásra - és éppen ma, egy olyan időszakban, amikor a nők jogaival foglalkozó intézményekben a korábbinál jóval nagyobb presztízst értünk el.

Mivel a bordélyházak és vigalmi negyedek a nagy nemzetközi szervezetek szemében is az emberkereskedelem bázisait jelentik, nem csupán az ENSZ, de az Európai Unió, az Európa Tanács és az Amerikai Egyesült Államok kormánya is egész bizonyosan nehezményezne egy ilyen lépést. Az emberkereskedelem leküzdése még azokban az országokban is a bűnüldözés kiemelt célpontja, amelyek nem aláírói a New York-i Egyezménynek.

2003. november 17.

Lévai Katalin, esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter
Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség
Magyar Nők Szövetsége
Magyar Asszonyok Ezredévi Szövetsége


 

a Magyar Asszonyok Ezredévi Szövetségének nyilatkozata

Prostitúció = rabszolgaság

A Magyar Asszonyok Ezredévi Szövetsége elítél, az emberi szabadság, meltóság elleni támadásnak tart minden, a prostitúció legalizálásáért, a New York -i egyezmény felmondásáért tett lépést.

Ez a New Yorkban, 1949 december 2-án született Egyezmény "Megállapodás az emberi lények kereskedelmének és egy másik személy prostituciójából való haszonszerzésnek büntetésére."

A prostitúció alapvetően az emberi személyiség tagadása. Mozgatója egy óriási, tökéletesen struktúrált, hatalmas pénzekkel üzletelő, szerteágazó, országos és nemzetközi kereskedelmi szervezet.

A rendszer, amely a prostitúciót kitermeli önmagában erőszak, megvetés, agresszió.

A prostitúció összeegyeztethetetlen az Emberi jogokkal. A keresztény erkölcsi tanítás szerint súlyos bűnt követ el a prostitúció használója és elősegítője is.

Bár különböző módon - egyszerre támadás azok ellen, akik hasznot húznak belőle, és azok ellen, akik tárgyai. De azok ellen is, akik elfogadják, igazolják vagy csak hallgatnak.

A prostitúció a társadalom lépfenéje.

A prostitúció világában a szabadság fikció, gondosan ápolt látszat, sohasem választás vagy személyes szabadság kérdése. Hasznot húz az emberek szorult helyzetéből, csapda, börtön. Olyan vállalkozás, amely elszemélyteleníti és kereskedelmi okokbol "test-eszközze", tárggyá alakítja az embereket.

Álságosnak tartjuk azokat a megnyilvanulásokat, melyek a "közrend védelme" címszóval csupán a prostitúciót űző személyeket büntetik utcai jelenlétükért, csak "társadalmi békére" törekszenek, amelyből végső soron azok húznak hasznot, akik a prostitució létét és fejlődését akarják.

A nyilvánosházak, a rendőrségi nyilvántartások, a prostitúciót űző személyek orvosi ellenőrzese - a szabályozó rendszer pillérei - azután egy lánc szemei köze olvadnak, amely emberi lényeket egy elszemélytelenítő rendszerhez szegez.

A rabszolgaságot eltörölték. És a prostitúciót?

2003. november 17.

Ékes Ilona
a Magyar Asszonyok Ezredévi Szövetsége
elnöke







 
logo
  a prostitúció visszaszorításáért
(C) copyright: Minden jog fenntartva - All rights reserved
Nyitóoldal