A leánykereskedelem védőbástyái

Megjelent: Népszava, 1906. junius 21. csütörtök

A főváros rendőrsége belátja, hogy a bordélyrendszer a prostituáltak kizsákmányolásán alapul, hogy következménye a prostitució növekedése s a prostituáltaknak moraliter még mélyebbre süllyedése, hogy egészségügyi szempontból a férfiakra nézve hátrányos, hogy leánykereskedelem és kerités nélkül fenn nem állhat s a bordélyházak apadása örvendetes jelenség. Mindezt belátja a keresztény és családvédő állam közege; belátta már évekkel: több, mint egy évtizeddel ezelőtt. Sőt be is vallotta évről-évre hivatalos jelentéseiben. Tenni azonban nem tett semmit a bordélyrendszer eltörléséért.

(...)

1892 julius 20-án a berlini orvosi egyesület is ugy nyilatkozott, hogy a bordélyok visszaállítása sem hygieniai, sem erkölcsi szempontból nem ajánlható.

(...)

Forel írja (Sex. Frage 324. l.): "Bár tagadják, mégis elegendő bizonyítékunk van rá, hogy a bordély fogház. ... A kerítőnőknek a bölcsen eltitkolt adósságokon kívül még sok más eszközük van a leány visszatartására. Ugyis nehéz az ilyen páriának ismét szabad, becsületes életmódhoz visszatérnie. De ha valamelyiknek mégis kedve támad ilyesmire és ezt csak sejteti is, a bordélyoknak gyökeres, kipróbált eszközük van a dolog megakadályozására s ez a nemzetközi leánykereskedelem."

(...)

Hogy ismét Forelt idézzük (319. l): "Az elmélet szerint természetesen a bordély nem állami intézmény. Ezért a bárcás lányokkal egyetemben a "türés" szót alkalmazzák rájuk (Maisons de tolérance") és azt akarják vele jelölni, hogy nem jóléti intézményeknek, hanem szükséges rossznak tekintik. Mindazonáltal a megkülönböztetés igen visszás és hiányos megfigyelésen alapszik. Türni, szabadalmazni, szervezni, jóváhagyni és végre védelmezni és ajánlani olyan fogalmak, amelyek egy majdnem szakadatlan átmenet láncolatát alkotják.

Mihelyt az állam megtüri a bordélyokat és a prostituciót, kénytelen szervei utján érintkezésbe lépni a prostituáltakkal és keritőkkel: tehát elismeri őket. Ezirányu tevékenységét meg kell fizetni. Ennek következtében a prostituáltak és a keritők az államnak és a vizsgáló orvosoknak adót fizetnek. A példabeszéd pedig azt mondja: "Pénz beszél..."

Igen, a pénz beszél. És a beszélő pénz lehet az egyetlen ok, amely épen tartja a leánykereskedelem védőbástyáit. A közegészség, a közmoralitás kiirtásukat követeli. A mai emberhúskereskedelem megrendszabályozása eltörlésüknél kezdődik.

A hungara-tenyésztőtelepek fennállásához csak néhány nagyur kedvtelései, és a bordélyosoknak, keritőknek, leánykereskedőknek s a társadalom egyéb salakjának pénzérdekei fűződnek.

Ez az egyetlen érv a bordélyházak mellett, a rendőrség saját bevallása tönkrezuz minden más ellenérvet. Ha tehát a rendszert továbbra is fenntartják s a leánykereskedelem védőbástyái állják a közérdek ostromát - akkor a rendőrséget, a belügyminisztert s az egész klerikális-agrárius "államfenntartó" társaságot méltán illeti a vád, hogy bordélyosok és keritők cimborái, segítői s a prostitució minden förtelmének előmozdítói.

Reméljük, hogy az igazságügyminiszter, aki közvetlen tapasztalásból ismeri a bordélyviszonyokat s a család szentségének - ettől eltekintve - buzgó védője, maga fogja a legközelebbi minisztertanácsban egy olyan rendelet kiadását javasolni, amely betömi a hungara-tenyésztés "kutfejét".






 
logo
  a prostitúció visszaszorításáért
(C) copyright: Minden jog fenntartva - All rights reserved
Nyitóoldal