Sylviane:

Ami igaz, elmondható

Egy volt prostituált vallomása

Az alábbi szöveg francia eredetije a Sisyphe.org feminista weblapon jelent meg, az ugyanott folytatott vitára válaszul. A szerző álnevet használ.

Egy ideje nyomom követem az eszmecseréteket a prostitúcióról, és elgondolkodtam rajta, hogy mit is jelent embernek lenni ebben a világban. Úgy vélem, nem mondjátok el a teljes igazságot, de mielőtt eszetekbe jutna rám pirítani, hogy álljak már le, hiszen én nem is közülük való vagyok, bemutatkozom. Prostituált voltam. 13 évesen kezdtem a 20 éves pasim kedvéért. Neki pénz kellett drogra és a tanulásra. Két éven keresztül voltam a fejős tehene - ha ezzel a kifejezéssel nem botránkoztatom meg e kifinomult társaságot.

A helyzet az, hogy még az általános iskola befejezése előtt kezdtem, ahol amúgy a fiúk a lányokat szopásra kötelezték, hogy elkerüljék az "adóztatás" különböző formáit. Mi is az az adóztatás? Elkobozzák a kabátunkat, ruhánkat, könyvünket, pénzünket meg egyebeket. Ez nem újdonság. Tőlem és a többi lánytól "szexuális szolgáltatást" követeltek azért, hogy leszálljanak rólunk. Szolgáltatás! Szexuális! Ha-ha! Kész röhej!

15 éves voltam, amikor a pasim elhagyott, talált valaki mást, és többé már nem volt szüksége rám. Különben is addigra már teljesen drogfüggővé váltam, többet kellett rám költenie, mint amennyit hoztam a konyhára. Akkoriban teljesen egyedül róttam az utcákat, ahol szociális munkás lányokkal és fiúkkal akadtam össze. Gondolom, nem kell őket bemutatnom: egyfolytában arról nyomják a sódert, hogy ők a prostituáltak jogait védik a gonosz társadalommal szemben, közben pedig a kisujjukat sem mozdítanák meg, ha valódi segítségre volna szükséged. Felajánlották nekem a szolgáltatásaikat. Ha-ha! Már megint a szolgáltatások: a steril tű és óvszer, hogy ne kapjam el az AIDS-t, a Hepatitisz C-t vagy A-t, vagy mit tudom én, mit. Azt persze soha nem kérdezték meg, hogy nem akarok-e kiszállni, csak "kísérgettek" - ahogy ők nevezik. Ők nem moralizálnak. Azt mondták, nekik nyugodtan elmondhatom, ami a szívemet nyomja, hiszen ők nem ítélkeznek felettem. Na, épp ez itt a probléma: mindenki azt hangoztatja, hogy nem ítélkezik és nem vádol másokat ítélkezéssel, valójában viszont igen kevesen tartják meg maguknak az ítéleteiket. Ebből születnek olyan ostobaságok, amelyeket már én is olvastam itt-ott, hogy például a prostitúció voltaképpen szociális szolgáltatás, a nőknek jogukban áll szexuális szolgáltatást nyújtani a férfiaknak, a férfiaknak pedig joguk van hozzá, hogy e szolgáltatáshoz hozzájussanak, valamint ez egyéni választás kérdése, a szexualitás tabunak számít és a prostitúció valójában önfelszabadítás. Atyavilág! Tényleg léteznek olyanok, akik kilépnek. Először is áruljátok el nekem, ha a prostitúció olyan nagyszerű, ti miért nem gyakoroljátok?

Folytatom a történetemet. Az egyik szociális munkás az én kis barátom helyébe lépett, mivel szükségem volt kokainra. Ő ellátott engem anyaggal és védelmezett, ha megfelelő számú klienssel álltam elő naponta. A drog a markában tartott, ugyanakkor figyelemre és egy kis gyöngédségre vágytam. Ne aggódjatok, a szociális munkás gondoskodott róla, hogy őt magát is kiszolgáljam: bármikor a rendelkezésére kellett állnom. Egyik nap valami stricit emlegetett, aki velem egykorú lányokat hajtott fel. Azt mondta, nem képes már egyedül megvédeni engem, jobb lesz nekem egy kaid csordájában - bocsánat már megint a kifejezésért -, ő majd hozzásegít a gyors pénzkeresethez. A drog miatt a pénzre nagyon is szükségem volt, így amikor a szociális munkás kihajított, elfogadtam a strici "védelmét". Egy kövér szivarozó disznóhoz kerültem, aki mindenféle mocsokságra kényszerített.

Rövid úton közölte a feltételeit: a drogot tőle kell vennem, a szobáért naponta fizetnem kell, ugyancsak tejelnem kell a védelemért, valamint bizonyos százalékot le kell adnom a kliensek után is. Nem maradt sok nekem. Persze mindez az én védelmem érdekében történt. Ha már a védelemről beszélünk, több verést kaptam a stricitől, mint a kliensektől. A kliensekről is van azért néhány szavam: tuskó pénzeszsákok, akik már nem tudnak jobb szórakozást kitalálni maguknak. Voltak egyetemi oktatók és jogászok is, akik rosszabbak voltak a legutolsó melósnál is. Amúgy nem sok melóssal akadt dolgom, valószínűleg nincs felesleges, szórnivaló pénzük vagy más szórakozásra költik. Öt évet húztam le ilyen körülmények között, a stricim elküldött Vancouverbe, Ontarióba, egész Kanadát beutaztam. Máshová is el akart küldeni a strici, most nem is tudnék írni nektek, ha végül Ázsiába vagy Európába utaztat el a hálózatán keresztül. Valószínűleg arról ti is hallottatok, hogy ezek az alakok, mint valami árucikket, úgy csereberélik a nőket.

A drog mellett ittam is, mert nem voltam képes józanul végezni, amit tettem. Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan voltam képes kilábalni mindebből. Az anyám öngyilkos lett, ez padlóra küldött. Az apám, egy jól menő üzletember, már régóta nem akart rólam semmit tudni. Egyedül kellett mindezt túlélnem. Egyszer túllőttem magam, és az, aki öntudatlan állapotban rám talált, a rendőrség helyett a kórházba (CLSC) szállított be. Nem voltam képes dönteni a saját sorsomról, így beraktak egy otthonba, ahol egy szociális munkásnő rendszeresen meglátogatott. Ő egyike volt azon keveseknek, akik nem akartak hasznot húzni a helyzetemből. Néha egyedül jött, néha ketten látogattak meg. Elárulhatom, hogy nem hitegettek, de magamhoz térítettek. 20 éves vagy, mondták, képes vagy kijönni ebből a pokolból - nem filozofáltak a szexmunkáról, amely olyan, mint bármely más munka, nem hízelegtek, nem hangoztatták, hogy ők nem ítélkeznek. Csak a színtiszta igazságot mondták. Tudunk neked segíteni, de csak akkor, ha te is akarod. Ez a te életed, nem a mienk, tönkre teszed magad, de ha folytatni akarod, a te dolgod. Ám így nem fogsz sokáig élni. Ha ki akarsz lépni, segítünk. Nem kell most azonnal döntened, visszajövünk, és te majd választasz. No de hagyjuk a dumát, hogy a prostitúció felszabadít, ismerjük a nótát, nem te vagy az első, akit így látunk.

Ebben az átmeneti otthonban hónapokat töltöttem, teljesen ki voltam akadva, hogy rövidre fogjam: detoxikáltak, majd visszaestem. Megmentettek, és újra visszaestem, többször is. A szociális munkások türelmesek voltak velem, egy cseppet sem lepődtek meg ezen. Egyszer aztán, amikor viszonylag jól éreztem magam, megkérdeztem tőlük, hogy hogyan is képzeljem el a jövőmet. Azt mondták, én döntök, hogy dolgozni akarok-e, mert akkor elvisznek a munkaügyi központba, és keresnek nekem valamit, vagy a tanulást választom. Mind a kettőtől tartottam, de végül a tanulás mellé tettem le a voksom, ám jókora késéssel indultam, volt mit pótolnom. Meg kellett birkóznom a drogos, alkoholos, prostitúcióban töltött brutális évek következményeivel, amelyek elhasználják az embert. Ám elhatároztam, hogy kiszállok, és egyik nap rádöbbentem, hogy elértem azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút. Ez akkor következett be, amikor összefutottam az iskolában az egyik tanárral, aki a kliensem volt.

Hogy eltitkolja kellemetlen érzését, agresszívvá vált velem szemben, és megpróbálta az osztályt is ellenem fordítani. Semmit nem szóltam, nem árultam el, hogy valaha a kliensem volt, és végül az osztály vonta őt kérdőre, hogy miért pikkel rám.

Azt állítjátok, ez csak egy munka, mint bármely más. A prostitúció egyáltalán nem munka, hanem a rabszolgaság egyik formája, rendkívül nehéz kilépni belőle. A prostitúció, mint szabad választás: Hazugság. Nem mondom, hogy nincs olyan - bár csupán nagyon kevesen -, aki úgy határoz, hogy ezt is kipróbálja, és szabadon csinálja, anélkül, hogy a többséggel ellentétben drogossá vagy alkoholistává válna. De könyörgöm, árulják el, miféle szabadsággal rendelkezik egy 13 éves gyerek, aki csak a szerelmet keresi, a másik nemet szeretné felfedezni, mi több, az apjától csak elutasítást kapott, és aki egyszerre csak pénz- és szexéhes gazemberek markában találja magát. A felnőtt prostituáltak zöme gyerekként kezdte. Mindenféle ködös magyarázattal próbáljátok igazolni a prostitúciót, de nem vagytok tisztességesek. A szexuális felszabadításról, a szexualitásról meg hasonlókról beszéltek, ahelyett, hogy kimondanátok az igazságot: a pénzért csináljátok, azért mert mások belevittek titeket, vagy mint én, fel akartok lázadni a szülői és a társadalmi helyzetetek ellen, anélkül, hogy halvány lila gőzötök volna róla, mi is fog veletek történni. Az általam ismert prostituáltak legnagyobb hányada boldogtalan, de a drogfogyasztás és a felhalmozott adósságok miatt nem ismeri a kiutat. Amikor egymás között beszélgettünk, meg sem fordult a fejünkben, hogy ez valami irigylésre méltó mesterség volna. Sokan rettegtek tőle, hogy húgaik a nyomdokukba léphetnek.

Én sokat fejlődtem, és közel a negyvenhez, a tanulmányaimnak köszönhetően prostitúcióval és nőkereskedelemmel, a gyermekek kizsákmányolásával foglalkozó kutatásokban vehetek részt. Nem tudom, kit képviseltek itt, de csak a prostituáltak elenyésző részének nevében beszélhettek, mert a prostituáltak többsége nem tekinti szakmának, amit csinál, hanem megvetettnek és elnyomottnak érzi magát. Nem csak a társadalmi megbélyegzés miatt, hanem azért mert a stricik és kliensek úgy bánnak velük, mint egy közönséges árucikkel, valamint azok is, akik azt állítják, hogy a prostituáltak helyzetének javításán fáradoznak, csupán fenntartják a kialakult állapotokat. Össze lehet hasonlítani ezt a munkát például a gyári munkával, a házassággal etc.? Hülyeség! A gyárból szabadon el lehet jönni, a házasságból is, hiszen a válás létezik, de a prostitúcióban nem vagy szabad, mert az életed másoké, fogva tart a drog vagy a veréstől való félelem.

Azok, akik azt mondják, hogy ez egyéni választás kérdése, árulják el, miért akarják, hogy ezt az egyéni választást az egész világ magára vegye és a prostitúcióra, mint megfelelő foglalkozásra tekintsen. A fenét! Én ellene vagyok. Van egy 12 éves lányom, és egyáltalán nem szeretném, ha valaki a prostitúciót vagy a férfiak szexuális igényeinek kielégítését, mint foglalkozási lehetőséget felvetné számára. Van egy 9 éves fiam is, és azt sem szeretném, ha azt hinné, hogy normális dolog az, ha a férfi a nőt szexuális szolgának tekinti, vagy például ha arra következtetésre jutna, hogy a meggazdagodáshoz vezető út rövidebb, ha műszerész vagy mérnök helyett stricinek áll. Ha tisztességeseknek tartjátok magatokat, tanulmányozzátok azokat az országokat, ahol legalizálták a prostitúciót. Látni fogjátok, hogy a prostituáltak helyzete egyáltalán nem változott, egyes esetekben rosszabbodott. Amikor a prostitúcióra úgy tekintenek, mint bármely más szolgáltatásra, akkor a prostituált végképp nem utasíthat vissza semmit, és még inkább rabszolgának tekinthető. A szövegetek a prostitúció áldásos hasznáról puszta hazugság, hipokriták és moralisták vagytok, ha új szabályokat és törvényeket akartok rákényszeríteni a társadalomra, mintha az igazságot csak ti ismernétek. Olvastam, "hadd beszéljenek maguk a prostituáltak". Kik és hányan? Csak azok, akik úgy gondolkodnak, mint ti? Nem látok egyet sem, aki ezt a rabszolgaságot szeretné legalizálni. Vannak olyan szolgáltatások, amelyek segítik kiszállni a prostituáltat, még ha ti meg sem említitek ezeket, és nem pusztán bűnözőként lehet a prostituáltat kezelni, anélkül, hogy azt hajtogatnánk, hogy a prostitúció normális foglalkozás.

Azt gondoltam, a feminizmus a nők felszabadításáért és a női egyenjogúságért küzd, ezt nem a prostitúcióban lehet megtalálni. Kevés olyan feministával találkoztam, aki a prostituáltak kilépésében segédkezett volna, úgy tűnik, többen vannak azok, akik azon igyekeznek, hogy benntartsák őket a prostitúcióban, elhitetve velük, hogy ez a világ legkellemesebb elfoglaltsága. Ki is képviseli valójában a prostituáltakat? Aki segít nekik kikerülni ebből az állapotból vagy aki a legalizálást követeli? Vajon ki áll a mögött az intenzív propaganda mögött, amely törvénymódosításokkal igyekszik elfogadhatóbbá tenni a prostitúciót? Valószínűleg komoly anyagi érdekek és a szálakat a kezükben tartó fejesek vannak a játékban, ha megfigyeljük, hogyan is alakul a prostitúció körüli vita.

Nem kizárt, hogy találkoztatok már velem valamelyik egyetem folyosóján, amikor például vizsgázni mentem. Mi sem bizonyítja fényesebben, hogy ki lehet ugrani a prostitúcióból. Ám ennek nem az a módja, hogy közben hitegetjük magunkat, hogy ez egy szép foglalkozás, és az erőszak érdekében kampáyolunk. Vannak, akik a nyugati prostituált-gyilkosságokat hozzák fel példának, és úgy állítják be, mintha az ilyesminek a prostitúciót ellenző feministák volnának az okai. Nevetséges. Mintha a prostitúció legalizálása megszüntetné a prostituáltak elleni erőszakot. A házasság legális, a házasságon belül mégis előfordul erőszak meg egyebek. Kevesen vannak, akik hozzásegítik a prostituáltat, hogy otthagyja múltját, ám sokkal többen azok, akik a prostitúció feltételezett pozitívumairól locsognak. Ez az igazi probléma.

Sylviane
2004. január 9.

fordította: Bódis Enikő







 
logo
  a prostitúció visszaszorításáért
(C) copyright: Minden jog fenntartva - All rights reserved
Nyitóoldal